2013. február 14., csütörtök

Forró Sóhajok 5. fejezet 1.rész

A nap fényesen sütött be az ablakon, mikor kinyitotta a szemét. Nem akart felébredni, élvezni akarta még a pihenést és nem szeretett volna kiszakadni a kényelmes érzések közül. Lehunyta a szemét, nagyot nyújtózott és átfordult a bal oldalára.

Ahogy újra fészkelődni kezdett, beleütközött egy meleg testbe. Azonnal kipattantak a szemei és meglátta a mellette fekvő édesen alvó Golf-ot, elmosolyodott. Gyorsan felült, hogy lehúzza magáról a takarót és megnézze a hasán a sebet, de annak nyoma sem volt.

Az egészet csak álmodta volna vagy az volt a valóság és mindez csak álom? Zavarodottnak érezte magát, fogalma sem volt mi történik és hogy került vissza abból a világból. Ismét a mellette alvó fiúra nézett és odahajolt hozzá, hogy egy apró csókot leheljen ajkaira.

Olyan halkan, ahogy csak tudott felöltözött és egy cetlit hagyott a fiúnak a telefonszámával együtt, amit letett az ágy melletti kis szekrényre. Halkan osont ki a házból. Még mindenki aludt. Mivel egyetlen utca választotta el a házaikat, a hátsó kapun ment be a házukba és úgy lopózott be a szobájába.

Ahogy bezárta maga mögött szobájának ajtaját, rögtön vetkőzni kezdett, majd szedett ki tiszta ruhát és bement a fürdőszobába. A szennyes tartóba dobta a ruháit, majd egy törölközővel a zuhanyzóhoz ment és felakasztotta azt a falra.

Folyton csak a jövőbeli álmára tudott gondolni, ahol a fiú nem is ismerte, mégis utána ment, mikor elment tőle. Mikor végzett a zuhanyozással, kilépett a zuhanyzóból és a tükörhöz ment, hogy letörölhesse róla a párát.

Kikerekedtek a szemei, mikor meglátta a nyakán a lila foltokat és két apró pontszerű sebet, amik nem gyógyultak be. A szekrényből elővette a kötszeres dobozt és bekötözte őket. Szárítkozás után belebújt a tiszta ruhába. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor realizálta, hogy csak álom volt, amin ennyire emészti magát.

Kiment az erkélyre és hátrament, hogy láthassa Golf szobáját és benne a srácot, de a gondolatai ismét elterelődtek és nem vette észre az ablakból nézelődő fiút. Élvezte, hogy a langyos szellő cirógatja a bőrét és lágyan fújja nedves haját.

Golf csak bámulni tudta az elmélázó lányt és elmosolyodott, mikor elolvasta a neki szánt üzenetet. Hosszú évek óta először volt igazán boldog és a lány nem az öccsét választotta helyette, sőt az éjszakát is vele töltötte és nem ment el minden szó nélkül, ráadásul még azt is tudja hol lakik.

Néhány nappal később......

A Hatcher család minden tagja lázasan készült Jan születésnapjára. Golf és Mike is bemutatkoztak a családnak és segítettek az előkészületekben. Ahogy telt az idő és közeledett a nagy nap, Golf és Jan kapcsolata úgy mélyült el.

Igazi nagy szerelem volt az övék, mindennap randiztak vagy a fiú átment hozzá, hogy együtt lehessenek. Úgy tűnt a lány kezdi elfelejteni a múltat és lassan kilábal előző szerelme halálának tragédiájából. 

Eljött a nagy nap. Golf a konyhában végezte az utolsó simításokat, mikor Lucy és Andrew sétáltak be, hogy négyszemközt beszélhessenek, ő pedig igyekezett annyira láthatatlan maradni, amennyire csak képes volt. 

- Andrew, szépen kérlek ne kezd el! - kezdte el Lucy.

- Mégis micsodát?

- Ne tégy úgy, mintha nem tudnád! Elég volt a szemét játékaidból! - mutatott rá Lucy.

- Azért vagyok szemét, mert nem akarom, hogy ezzel a Golf-al járjon? Ne röhögtess. - gúnyolódott Andrew.

Lucy nem gondolkodott, egyszerűen a falhoz vágta a srácot, torkon ragadta és folytatta. - Nem a te dolgod eldönteni! Vagy befogod a szád vagy eltűnsz innen! Nagyon jól tudod, hogy Justin halála óta először szerelmes.

- Na és? - kérdezte erős gúnnyal a hangjában.

- Ha közéjük állsz nem mentelek meg Jan-től! Tavaly kis híján megölt téged. - folytatta Lucy.

A semmiből hirtelen feltűnt Jan egyik bácsikája, Frank is, aki már nem bánt ennyire finoman Andrew-val. Átvette a helyét és majdnem teljes erővel szorította a nyakát. - Most befogod a pofád és rám figyelsz! Ha elrontod Jan születésnapját, nem várom meg, míg ő csinál ki téged! Remélem érthető voltam!

A férfi és Lucy is kimentek Andrew-val az udvarra és befejezték a kinti munkálatokat. Golf köpni-nyelni nem tudott az eset után. Ki ez a fiú és miért nem akarja, hogy együtt legyenek? Mit tett, hogy szerelme kis híján megölte?

Jó néhány percbe tellett míg összetudta szedni magát és felmenjen Jan-hez úgy téve, mintha semmi sem történt volna. Bekopogott és bement hozzá. A lány az erkélyen állt és a felhőket csodálta. Göndör fürtjeibe lágyan belekapott a szél. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt.

- Mi a baj? - szakította ki őt a lány a gondolataiból.

- Tessék?

- Történt valami? - érdeklődött tovább a lány.

- Nem akarom elrontani a szülinapodat. - válaszolta.

Jan a fésülködő asztalához ment, ahol kinyitott egy dobozkát és kivett belőle egy képet. Justin volt rajta, a volt vőlegénye. Bár már négy éve meghalt, még mindig szerette és megőrizte a képét, hogy emlékeztesse mennyire is tudott szeretni.

Vetett rá néhány pillantást. Összeszorult a szíve, de igyekezett nem kimutatni. Véletlenül kiborította a hajgumikkal teli dobozát. Golf lehajolt hozzá és segített neki összeszedni.Tudtán kívül kérdően nézett a lányra.


- Mi az? - kérdezte mosolyogva a lány.

- Gyönyörű vagy. - mosolygott rá Golf.

A fiú nem gondolkodott, egyszerűen csak magához ölelte. Érezte, hogy a lány tudja miért viselkedik kissé furcsán, de nem szólt semmit, inkább csak felolvadt az ölelésben. Gyengéden megcirógatta a lány nyakát, de a kötés még mindig rajta volt. Akkor éjjel ennyire elveszítette volna az önkontrollt és nem tudta mit csinál, mikor felsértette a bőrét a vágy hevében?

Legszívesebben most is leteperte volna az ágyra, de tudta, hogy vissza kell fognia magát, már csak a maradandó sebek miatt is, ami még mindig ott volt a lány nyakán a kötés alatt. Mikor kiszakadt a gondolataiból, akkor hallotta meg, hogy szerelme szaggatottan lélegzik és szorosan öleli magához.

Lazított az ölelésen, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól van, de néhány pillanat múlva a lány éhes ajkait érezte az övén. Akaratán kívül reagált a teste és mire észbe kapott, szerelme épp a nadrágja övével bajlódott.

- Várj! Múltkor is elveszítettük az irányítást..... - kezdte el, de nem hagyták befejezni a mondatot.

Az a kevés önuralma is vészesen fogyott, ami még megmaradt, mikor a lány ajkai újra az övére simultak. Először gyengéden és hezitálva válaszolt rá, de hamar engedett szerelmének és olyan vággyal csókolta viszont, mint akkor éjjel a temetőben a kőasztalon.

Még mielőtt tovább mehettek volna, valaki kopogott az ajtón és ők zihálva váltak el egymástól. Most először kívánta az Golf, hogy bárcsak ők ketten lennének valahol és senki sem zavarja meg a gyengéd pillanatot.