Golf az ajtóhoz indult és mielőtt kilépett volna a szobából, még rámosolygott a lányra, majd kiment. Ahogy a bejárati ajtó kinyílt egy fiatal lány hangját hallotta meg, ahogy leszidja a fiút a figyelmetlenségéért.
- Na végre! Már azt hittem valami baj van. A telefont sem vetted fel! Van fogalmad mennyire aggódtam? - fakadt ki a lány.
- Bocs. A telefont lenémítottam, hogy nyugodtan pihenhessek. - vakarta meg a fejét a fiú.
- Fáradtnak tűnsz. - simított végig a lány az arcán. - Csak nem bulizni voltál?
- Jan-t ápoltam. - válaszolta, majd bement a konyhába és kivett a hűtőből egy palack vizet.
Teljesen figyelmen kívül hagyta a másik lányt és bement Jan-hez, hogy odaadja neki a vizet, majd leült mellé az ágyra és az ölébe vette a kötszeres dobozt. Lassan takarta ki és óvatosan húzta fel a hasán a hálóinget, hogy megnézze a sebét.
A kötés átázott a vértől, így újat kellett kikészítenie és a fertőtlenítőt és elő kellett vennie. Egy keveset löttyintett egy vattadarabra, gyengéden leszedte a használt kötést és megtörölgette a sebet. A lány felszisszent és hátravetette a fejét, mikor a fertőtlenítő a sebhez ért.
- Bocsánat. - mondta Golf, miközben a lányra nézett.
- Hát ő lenne az, akit magadhoz vettél? - kérdezte a lány Golf-tól.
- Toey, nem várnál meg a szobában? - kérdezte enyhe dühvel a hangjában.
A másik lány kiment a szobából és magukra hagyta őket. Jan már értette miért adta meg Golf számára az előbb a választást. Toey szereti Golf-ot, ő nem viszonozza, csak hagyja, hogy mellette legyen barátként, de ennél többet nem ígért neki.
- Kérsz fájdalomcsillapítót? - kérdezte, miközben megfogta a kezét.
- Nem, jól vagyok. - hunyta le a szemeit, hogy elrejtse a fájdalmat és koncentrált, hogy ne szisszenjen fel.
Golf felállt és egy levél fájdalomcsillapítót tett az ágy melletti szekrényre a vízhez, hogy ha szükséges vegye be. Lehajolt hozzá és megsimogatta az arcát. - Pihenj egy kicsit. - mosolygott rá, majd kiment és résnyire nyitva hagyta az ajtót.
Mikor átment a másik szobába, Toey már majdnem anyaszült meztelenül várt rá az ágyon térdepelve. Ahogy végignézett rajta, kikerekedtek a szemei. A lány gyönyörű volt, de semmi olyan benyomás nem érte, ami miatt le akarna vele feküdni. Képtelen lenne rá.
Leült vele szemben. Kétségbeesetten kereste a szavakat arra, hogyan mondja el neki, hogy bármennyire is közel állnak, nem teljesítheti a kérését, hogy lefeküdjön vele, mikor készen áll. Folyton csak a másik szobában pihenő lány járt a fejében, aki gyengéd szeretettel viseltet iránta.
- Toey, én nem.... - kezdte el, de Toey rátette mutató ujját a szájára.
- Szeretkezz velem, kérlek! - kérlelte a fiút.
Próbálta azt képzelni, hogy Jan érinti, de anélkül is tudta, hogy mással van, hogy kinyitotta a szemeit. Nem engedte a lánynak, hogy megcsókolja, mert még Jan csókjának ízét dédelgette magában és nem akarta, hogy másé vegye át a helyét.
Ez nem helyes! Nem úgy szereti Toey-t, ahogy ő szeretné és így nem adhatja meg neki, amit ő annyira akar. Ő Jan-be szerelmes! Ahogy rágondolt, rögtön elpirult és a szíve is őrülten vert a mellkasában. Már csak a gondolattól is elmosolyodott, hogy alig néhány lépésre van tőle a szomszéd szobában.
Elhúzódott a lánytól. - Toey, kérlek ne!
- Miért? Én akarom. - nézett rá könnyes szemekkel.
A másik szobában Jan közben majd belehalt a tudatba, hogy ők ketten még ha rövid ideig is, de szeretkeztek és most Golf a másik lánnyal van. Halkan zokogni kezdett. Néhány percnyi fájdalmas zokogás után erőt vett magán, lecserélte a hálóinget egy pólóra, nadrágra és edzőcipőre, magához vette a vizet és a fájdalomcsillapítót, majd kiosont az ajtón és a következő utcáig szaladt.
Ahogy bekanyarodott, érezte, hogy kezd szédülni. Talán ágyban kellett volna maradni, de képtelen volt maradni és elviselni a gondolatot, hogy Golf a lánnyal van. Felidézte a nemrég történteket. Mikor megállt, a házuk előtt találta magát. Zihálva hullott térdre és megpróbálta összeszedni a maradék erejét.
- Mike! - Kiáltotta torka szakadtából az egyetlen nevet, ami eszébe jutott.
Az ajtó pár pillanat múlva kinyílt és kiszaladt a fiú hozzá. Kezeivel kiseperte nyakából a haját.
- Jan, jól vagy? - kérdezte tőle Mike, de választ nem kapott.
A lány csak átölelte a nyakát, jelezve, hogy nincs ereje felállni és még hallja amit mond. Mike gondolkodás nélkül az ölébe vette, bement a házba és az emeleten lévő szobájáig meg sem állt vele. Lefektette az ágyra és ekkor látta meg a friss vérfoltot a pólóján.
Akkor lépett be a szobába a lány egyik menyasszonya, Jane. - Uram Isten, mi történt?
Ahogy Mike leszedte a vértől iszamos kötést és letisztította a sebet, nagyot nézett. - Összevarrták és kapott egy nagy adag hegedésgátlót is.
Közben Golf hason feküdt az ágyon, Toey pedig mellette és a hátát simogatta.
Próbálta élvezni a cirógatást, de nem tudta, állandóan csak Jan járt a fejében, ahogy csókolta, érintette és kérte, hogy tegye a magáévá. Még mindig a karjaiban tarthatná és szerethetné, de Toey mindig rosszul tud időzíteni. Ha csak később jön egyetlen órával.....
Még mindig érezte magán Jan illatát. Ez volt az egyetlen, amit élvezett most Toey társaságában. Meg kell mondania neki, hogy ne reménykedjen, mert nem szereti és már talált valakit, akibe beleszeretett. Kinyitotta a szemeit, majd felült az ágyban. Nem tudott tovább színlelni. Ezt nem teheti egyikükkel sem.
- Ne haragudj, de nekem ez nem megy! - mondta Golf.
- Miről beszélsz? - kérdezte értetlenül a lány, miközben hátulról átölelte a fiút.
- Nem én vagyok a megfelelő. - folytatta.
- Ezért nem akarod velem? - puhatolózott Toey.
Golf nagyot nyelt, majd ismét megszólalt. - Nem akarom tovább ezt folytatni és hogy hamis reményeket táplálj. Kérlek értsd meg!
- Mit? Azt, hogy a férfi akit szeretek meg sem akar érinteni? Mégis miért? Mert egy titokzatos lány, akit nem is ismerek évekkel ezelőtt elrabolta a szívedet? - fakadt ki a lány.
- Sajnálom! - mondta Golf, majd kiviharzott a szobából.
Mikor belépett, nem hitt a szemének. Jan sehol sem volt. Visszarohant a szobájába, ahol Toey öltözködött éppen, előkeresett egy pólót és bőrdzsekit, felkapta a lakáskulcsát, telefonját, pénztárcáját és kirohant a házból. Az utcára érve kapkodta a fejét hol is kereshetné a lányt. Céltalanul kezdett sétálgatni, míg végül a Hatcher-ök házánál meg nem állt.
Meghallotta odabentről a lány ordítását. Kinyitotta az ajtót, beszaladt és a lány szobájáig meg sem állt. Éppen az öccse próbálta kiszedni a varratokat a sebből.
- Mit a francot művelsz? - förmedt rá öccsére Golf.
- Ha nem szedem ki a varratokat meghal! - válaszolta Mike.
- Mit segítsek? - kérdezte a fiatalabbat.
- Fog meg a kezét. - parancsolt rá bátyjára.
A fiú nem teketóriázott, levette a kabátját, bemászott a lány mögé és megfogta a kezét, miközben Mike olyan óvatosan kiszedte a varratokat, ahogy csak tudta. Jan ordításai még jó ideig visszhangzottak és töltötték be az utcákat.
Mikor végeztek, Jane bement hozzájuk. Jan még mindig zihált, ahogy Mike bekötözte a sebet.
- Szia. - köszöntötte Jane.
- Szia. - tette ugyanezt Jan is.
- Szarul nézel ki. Hány pasi ment át rajtad? - cukkolta a lányt.
- Csak egy. - nevetett Jan.
- Szép munkát végzett. - kuncogott fel Jane.
A beszélgetést Mike szakította meg, aki átnyújtott neki egy műanyag poharat tele friss vérrel. - Ügyelj rá, hogy az utolsó cseppig kiigya!
Golf elengedte Jan egyik kezét és odatette a szívószálat a szájához, hogy ihasson belőle. Néhány korty után elhúzta a fejét, jelezve, hogy eleget ivott, majd Golf a mellettük lévő szekrényre tette a poharat és ismét megfogta a kezét. Jan halványan még hallotta a fiú hangját, majd minden elsötétült előtte.
A nap fényesen sütött be az ablakon, mikor magához tért. Golf szobájában találta magát, de a kinti világ mit sem változott. Kitakarózott, felhúzta a pólóját és a kötés ugyanott volt, mint legutóbb és a bal karja is be volt kötözve. Akkor nemcsak álom volt.
Fel akart kelni, de a fájdalom ismét belé hasított, mégsem akart megállni, bár lassan, de mégis felült és az ágy szélére csúszott. Még mindig forgott vele a világ. Szólni akart a fiúnak, de annyira száraz volt a torka, hogy egyetlen hang sem jött ki a torkán.
Erőt vett magán és felállt, hogy bemehessen a fürdőszobába. Még mindig szédült és lüktetett a feje. Kézmosás közben megszédült és a mosdókagylóban kapaszkodott meg. Hallotta, ahogy az ereiben csörgedezik a vér.
- Jan! - hallottam meg Golf hangját.
- A fürdőben vagyok. - válaszolt erőtlenül.
Mikor a fiú belépett hozzá, megijedt. Éppen a fejét rázogatta, hogy kitisztuljon kicsit. A gyógyszerek teljesen elkábították és küzdött a talpon maradásért. Nagy nehezen odasétált hozzá és ahogy erejéből telt, átölelte.
- Még nagyon gyenge vagy! Pihenned kellene! - simogatta meg a fejét Golf.
Jan reszketni kezdett a karjaiban és kereste magában a szavakat hogyan is kérdezhetne rá arra, hogy ami az éjjel köztük történt a parkolóházban igaz volt-e. Forró könnyek csorogtak le az arcán és imádkozott, hogy igaz legyen és nemcsak álmodta az egészet.
- Gyere, visszaviszlek az ágyba. - simított végig a hátán.
- A múlt éjjel... igaz, hogy mi.... - hebegte a könnyeit nyelve.
- A parkolóházban találtalak meg tiszta véresen. A hátamon hoztalak haza. - válaszolta.
- Nem történt semmi? - kérdezte kikerekedett szemekkel a lány.
- Egy csókon kívül semmi.
Nem hitt a fülének. Az egészet ismét csak álmodta volna? Hülyén érezte magát, hogy megkérdezte, hisz gondolhatta volna, hogy semmi sem történt közöttük. A következő pillanatban a fiú a karjait a nyakába tette és a feneke alá nyúlt, hogy az ölébe vehesse, majd elindultak az ágy felé.
Egyre jobban reszketett a fiú karjaiban, de akkor is meg kell tudnia hogyan érez iránta. Mikor az ágyhoz értek a fiú egészen a karjaiban tartotta, míg le nem fektette és ő is rá nem feküdt, hogy ne kelljen őt megmozdítania.
Lassan húzódott el a lánytól, hogy mélyen magába szívhassa az illatát. Meglepődött, mikor a lány szélesebbre tárta lábait, hogy még jobban érezhesse őt és feljebb is emelte a csípőjét. Nagyot nyelt. Még sosem volt ilyen közel ahhoz, hogy felrúgja az ígéretét, miszerint esküvő vagy eljegyzés előtt nem fekszik le senkivel, de most vágyott a lányra és mindennél jobban magáévá akarta tenni.
A lány felnyögött, mikor keményen meredező férfiasságát hozzápréselte. Képtelen volt tovább várni. Valahányszor közelebb csúszott, ugyanazt a választ kapta, a lány hátravetette a fejét és kéjesen felnyögött, már amennyire fekvő helyzetben megtehette.
Vággyal teli szemekkel néztek egymásra és néhány röpke másodperc után a lány összeérintette a szájukat, majd visszahajtotta fejét a párnára. Golf erősen küzdött az őt hatalmába kerítő vággyal és nagyon koncentrálnia kellett, hogy nehogy elgyengüljön.
Tudta, ha megadja magát és enged a vágynak, nem éri be néhány csókkal. Ez így nem lesz jó! Akarja a lányt, de már azzal is veszélyezteti, hogy rajta fekszik, hisz a hasán lévő seb szétnyílhat ismét. Ezt nem engedheti meg. Ismét mocorogni kezdett, megőrjítve ezzel mindkettejüket.
- Golf. - lehelte vággyal teli hangon a lány.
- Biztos ezt akarod? - kérdezte remegő hanggal az utolsó csepp önuralmával.
Jan csak bólintott és elmosolyodott. Golf nagyot nyelt. Ha elkezdik, nincs megállás. Az a kevés önuralma, ami még maradt vészesen fogyott. A lány beharapta az alsó ajkát és visszatartott egy újabb nyögést, mikor a fiú ismét megmozdult kicsit.
Golf lehunyta a szemeit és nagyot sóhajtott, de ideje sem volt gondolkodni, mert megérezte a lány ajkait a sajátján. Először kicsit habozva viszonozta a csókot és mikor engedett volna, a lány akkor feküdt vissza a párnára. Élesen szedte a levegőt és próbálta magát visszafogni, de ekkor csókot lehelt a lány az ajkaira, majd ismét elvált tőle.
Összeszorította a fogait és felszisszent, mikor a lány újra megcsókolta, majd eltávolodott tőle. A francba az önuralommal, ő akarja a lányt, itt és most! Egyetlen pillanatig sem gondolkodott, csak vadul és éhesen vette birtokba a lány száját, nyelvével végignyalt alsó ajkán, hogy bebocsátást nyerjen és mikor résnyire nyitotta a száját, kihasználta a lehetőséget és átcsúsztatta a szájába.
Néhány perc múlva elvált a lánytól, levette a felsőjét és visszatért hozzá, hogy ismét megcsókolja. Mivel a lányon egy hosszú hálóingen és egy bugyin kívül nem volt semmi, feltolta a ruhadarabot a hasáig, majd ismét felült, hogy lehúzhassa a bugyiját és letolhassa a nadrágját, hogy lerúghassa a földre.
A szekrényhez hajolt és előkotort belőle valamit. Nem teketóriázott, azonnal feltépte a is csomagot és néhány mozdulattal felhelyezte merevségére, majd visszatért a lányhoz és befészkelte magát a combjai közé. Egy apró csók után a bejáratához vezette keménységét, miközben finoman derekára fonta a karjait, hogy megtarthassa és a lány a csípőjére kulcsolta a lábait.
Visszadőltek az ágyra és megcsókolta, mikor belé hatolt. Kicsit megállt, hogy kiélvezzék az első lökést és a lány hozzászokjon a méretéhez, majd kihúzódott belőle, hogy egy újabb lökéssel ismét belé hatolhasson, aztán ismét.
Teljesen elmerültek egymásban, oly annyira, hogy meg sem hallották, mikor valaki csengetett az ajtónál, csak a kiabálásra figyeltek fel. Golf gyorsan feltápászkodott és felöltözött, mikor felismerte a hangot. Segített a lánynak felöltözni, de elfelejtette felvenni a felsőjét, mivel nem emlékezett hová is dobta.
Szótlanul és mosolyogva sétáltak egymás mellett, egyikük sem tudta hogy viselkedjen a másikkal, hisz mindkettejük számára új volt ez a helyzet. Jan-nek azért, mert a fiú nem a szerelme, Golf-nak pedig az a gyengédség, amit nem olyan régen tőle kapott és az emlékei, amikben szeretik egymást.
Míg Golf az utcán nézelődött, Jan a földet nézte és hagyta, hogy vezesse. Megőrült a gondolattól, hogy csak a képzelete szüleménye volt az egész. Meleg könnycsepp futott végig az arcán. El kell felejtenie a fiút és csak barátként kell rátekintenie.
- Mi a baj? - állt meg váratlanul Golf és húzta őt közelebb.
- Semmi. - nézett könnyes szemekkel a fiúra.
Ujjaival gyengéden végigsimított az arcán, letörölve arcáról a könnycseppeket. Képtelen uralkodni magán és olyan közel hajol a lányhoz, ahogy csak tud. Ajkaik súrolják egymást. Hajszálra voltak attól, hogy megcsókolhassák egymást.
- Pichaya! - üdvözölte őt egy másik férfi.
- Yamapi! - tette ugyanezt a fiú is.
A férfi odament hozzájuk és a fiú vállára tette a kezét, Jan ekkor látta idejét annak, hogy néhány lépést tegyen meg, egyedül hagyva őket. Golf rajta tartotta a szemét. Még mindig nem hitte el, hogy alig kezdődött el közöttük valami és máris vége is van. Szemeivel alaposan feltérképezte a környéket.
Nem messze tőlük meglátta a parkolóházat, ahová befutott a fiúk elől, hogy elrejtőzhessen, de Golf pontosan tudta, hogy hol van. Hála az előtte lévő estének, mikor a temetőben úgy voltak együtt, hogy semmit sem tudtak egymásról, egészen addig míg a vérébe nem kóstolt, majd mikor ismét megcsókolták egymást, a fiú összekeverte szájában a vérüket.
Ahogy azok az ajkak követelőzőn, mégis gyengéden csókolták őt és a keze, ami egyetlen pillanatig sem hagyta el közben újabb könnyeket csaltak a szemébe, mikor emlékeztette magát, hogy többé nem történhet meg vagy ami még rosszabb, hogy talán meg sem történtek.
Akkor miért vannak a nyakán a foltok és az elmúlt pár napban szerzett apró pontszerű sebek, amiket nem hagyott beforrni? Akárhogy is kutatott az emlékeiben, minden azt sugallta és bizonyította, hogy ezek megtörténtek.
Nem gondolkodott, csak elindult a parkolóház felé. Egyedül akart lenni. Ugyanúgy futott, mint amikor előlük tette, de most nem foglalkozott azzal, hogy Golf követi-e, csak hagyta, hogy az emlékei vigyék.
Mikor a bejárathoz ért, megállt és kezeivel megérintette a falat. Meglátta saját magát, ahogy szorosan a falhoz tapadt és látta elfutni a két fiút, majd ő is futásnak eredt. A liftekhez futott és felment a harmadikra és elbújt.
- Tudom, hogy itt vagy! Gyere elő!
- Keress meg!
- Úgyis megtalállak!
Lejátszotta ugyanazt a jelenetet, amit együtt megéltek. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy valaki hátulról
átöleli és egy másik falhoz viszi, majd nekinyomja. Mikor megfordult,
Golf állt előtte. Néhány másodpercig mélyen egymás szemébe néztek, majd
egymásnak estek.
Egyik csók követte a másikat, és mire észbe kaptak, már a földön
feküdtek és simogatták egymást, miközben a csók csak néhány pillanatra
szakadt meg.
- Ne.... Ne itt.... - lehelte a lány a csókok között.
- De.... itt... - suttogta a fiú, mielőtt újra birtokba vette a lány száját.
Küzdött a sírással, de képtelen volt megállni. A szívét tépő fájdalom erősebbnek bizonyult. Megadta magát és halkan zokogni kezdett. Régen fojtogatta a torkát már ennyire. Golf végig a fal másik oldalán volt és hallgatta a lány szívszorító zokogását.
A lány emlékei előtte is lejátszódtak azzal a különbséggel, hogy az ő szemszögéből is. Pontosan ugyanazt érezte, amit akkor. Bár csak nemrég találkoztak, abban biztos volt, hogy szerelmes Jan-be és nem akarja elengedni. Egy puffanást hallott. Jan nekivetette magát a falnak és lassan lecsúszott a földre.
Végül nem bírta tovább, felállt és odament a lányhoz, de ő már nem zokogott, csak élesen szedte a levegőt résnyire nyitott ajkain, szemei csukva voltak és időnként fájdalmasan nyöszörgött. Gyorsan letelepedett vele szemben és akkor látta meg a hasán lévő vérfoltot és a bal karjából szivárgó vért.
Finoman rázogatni kezdte a lányt, de nem reagált rá.
- Jan, kérlek nyisd ki a szemed! - simogatta az arcát kétségbeesetten. - Nézz rám!
A hangsúlytól Jan kinyitotta a szemeit és a fiúra nézett. Nem akart hinni a szemének. A fiú tényleg ott volt vele és őt szólítgatta, pont ugyanúgy, ahogy előző este a szobájában, mikor az öccse elbájolta. A szája sebes volt és néhány csepp vére is kiserkent.
- Golf? - suttogta alig hallhatóan.
- Én vagyok. - mosolygott rá a fiú.
Azzal a kevés erejével, ami még maradt, átölelte a fiút és cirógatta a nyakát, hogy megnyugodhasson és ez sikerült is. Hagyta, hogy az érzelmei vezessék, kicsit eltávolodott a fiú épp csak annyira, hogy szájuk egyetlen hajszálnyira legyen egymásra, majd összeérintette őket.
Golf egyetlen pillanatig sem lepődött meg, csak szorosan tartotta a lányt a karjaiban és a csókra koncentrált. Pontosan olyan volt, mint az emlékeiben. Már nagyon hiányzott neki és ezt azóta érezte, hogy a lány odaszaladt hozzá és megcsókolta.
Akarta a lányt, pont úgy, ahogy a temetőben és legutóbb ugyanitt. Egyik karját a lány derekára fonta, hogy megtudja tartani, a másikkal a pólója alá nyúlt és simogatni kezdte a melleit. A csók egyre követelőzőbb lett, de a gyengédsége mit sem változott.
Néhány perccel később teljesen meztelenek voltak és a lány az ölében ült, keze pedig a férfiasságán simított végig őrjítően lassan. Az érzéstől belenyögött a lány szájába. A következő pillanatban megragadta a lányt és lassan magára csúsztatta, alsó ajkát beharapta, mikor teljes hosszában felemésztette őt.
Vággyal teli szemekkel nézte a lányt, mikor ajkaik elszakadtak egymástól, de a hangjukat képtelenek voltak visszafogni. Minden egyes lökésnél egyre hangosabban nyögtek fel. Jan érezve a vég közeledtét, a fiú ajkaira tapadt és belenyögött a csókba, mikor elélvezett és Golf sem tett másképp, beleélvezett a lány reszkető testébe.
Beletelt egy kis időbe, míg mindketten vissza tudták nyerni az irányítást a lélegzetük felett. Nehezen váltak el egymástól. Már majdnem elaludtak, mikor a parkolóházban a lift elindult lefelé és a zajára riadtak fel. Olyan gyorsan öltöztek fel, ahogy csak tudtak.
- Fel tudsz állni? - kérdezte tőle Golf.
- Azt hiszem. - válaszolta, mikor megpróbált felállni, de majdnem összeesett.
Golf szó nélkül felkapta a hátára és elindultak. Még halványan érzékelte, ahogy bemennek a liftbe, majd három emelet után kiszállnak és tovább indulnak, de ahogy kiértek a parkolóházból, minden elsötétült előtte.
Már világos volt, mikor felébredt az ágyban. Jól esően sóhajtott, de mikor a hasára akart fordulni, hatalmas fájdalom nyílalt a gerincébe. Fájdalmasan felszisszenve fordult vissza a hátára és akkor jutott el a tudatáig, hogy egyedül van az ágyban.
Mikor kitakarózott, meglátta a fehér bő pólót és a kényelmes szabadidő nadrágot magán. Mikor próbált felkelni, ismét ott volt a fájdalom. A hasához kapott és miután óvatosan felhúzta a pólót, meglátta a hasa bal oldalán a kötést.
Mi a fene? Hogy került a hasára a kötés és miért van átvérezve? Egyáltalán hol van Golf? Óvatosan feltápászkodott az ágyról és az ablakhoz ment, de azt álmaiban sem gondolta volna mit lát. Mintha egy másik világban lenne, ahol a gépek tartanak mindent az irányításuk alatt.
A következő pillanatban három férfi lépett be a szobába. Lefagyott a látottaktól.
- Látom felébredt. Jól aludt? - kérdezte az egyikük.
Jan csak kérdően tudott rájuk nézni, hisz egyáltalán nem értette mi történt. Ilyen sokáig aludt volna vagy csak álom lett volna az egész? Az nem lehet! Az ablak visszatükröződésében látta a lila foltokat a nyakán, amit Golf hagyott rajta a múlt éjjel a parkolóházban.
- Jöjjön, feküdjön le, hogy elláthassuk a sebét. - kérte egy másik férfi.
Engedelmesen elindult az ágy felé, óvatosan lefeküdt a hátára és gyengéden felhúzta a pólóját a melléig, hogy könnyen a sebéhez férjenek. A három férfi közül a második, aki kérte, hogy feküdjön le odahajolt, finoman eltávolította a kötést. Letörölte egy fertőtlenítő folyadékkal, majd újabb kötést tett a sebre.
- Meg is vagyunk. - mondta a férfi.
- Doki.... - kezdte el a lány.
- Igen? - nézett rá újra a férfi.
- Nem tudja hol van Golf? - kérdezte.
- Éppen az utcán van. Hamarosan önért jön. - válaszolta.
- Láthatnám?
A három férfi segített neki felállni és együtt elindultak kifelé, miután rásegítették a cipőit. Az újra testébe nyilalló fájdalom miatt csak lassan sétált az orvosok mellett. Néhány hosszú perc után megpillantotta a fiút. Fekete ruhában volt, rajta szemüveg és rövid volt a haja.
Ez még mindig az a Golf, akit ő szeret? Mi a fene történt? Mi az igazság? A fiú céltudatosan sétált feléjük és mikor odaért, Jan megcsókolta, aztán átölelte. Már nagyon hiányzott neki, de attól volt a legboldogabb, hogy ugyanúgy visszacsókolt, ahogy tegnap este is.
- Jobban vagy? - kérdezte a lánytól.
- Igen. - mosolyodott el Jan a fiú kérdésére.
- A sebe már nem vérzik és már fel tudott kelni. - mondta a doki.
- Köszönöm. - suttogta a férfinek Golf.
Miután lazítottak az ölelésen, a fiú megfogta a lány kezét, ujjaikat összefűzte és úgy indultak el vissza a ház felé. Ahelyett, hogy befordultak volna, inkább tovább mentek és egy labor félében kötöttek ki. Néhány ember érkezett abba a szobába, ahová Golf vitte néhány perccel ezelőtt.
- Alany neve: Ismeretlen. Neme: Nő. Kora: 25 év.
- Kérem válaszoljon a kérdésekre! - szólalt meg az egyik férfi. - Neve?
- Jan Hatcher. - válaszolta.
Mindannyian meghökkentek. - Azt mondta Hatcher?
Jan csak bólintani tudott. Folyton csak arra kereste a választ hogyan változhatott ekkorát a világ egyetlen éjszaka alatt. Órákon keresztül faggatták, de mindig csak ugyanazokat a válaszokat kapták. Semmi olyat nem tudott mondani, ami hasznos lett volna számukra. A fiú egy pohár meleg vért adott a kezébe, amit az utolsó cseppig kiivott.
Alig néhány másodperc múlva a kínzó fejfájása és a testébe szüntelenül nyilalló fájdalom megszűnt, érzékei kiélesedtek és béke járta át. A dokik sietve rohantak be hozzá, hogy ellenőrizzék a sebét, de fal fehérré váltak, mikor leszedték a kötést. A seb begyógyult.
- Elég a játszadozásból! Ki vagy valójában? - kérte számon a fiú.
- Golf, én vagyok az, Jan. - válaszolta.
- Mi közöd van hozzám?
- Hogyhogy mi? Szeretjük egymást! - mondta könnyekkel küszködve.
- Bizonyítsd be! - követelte Golf hitetlenül.
- Néhány napja találkoztunk éjszaka a temetőben. Vágytunk egymásra és a kőasztalon szeretkeztünk. Tegnap volt a kihívás napja és te elkaptál a parkolóházban, aztán este, miután Mike hazavitt hozzátok. Egész éjszaka csak egymással foglalkoztunk. - mondta könnyeit törölgetve.
Mindannyian türelmesen végighallgatták a lány mondókáját, de egyikük sem akart hinni, egy embert kivéve és az Golf volt. Ok nélkül nem csókol meg egy ember egy másikat és abban a csókban benne volt a szenvedély és gyengédség is. Még többet kell megtudnia!
- Honnan tudjam, hogy igazat mondasz? - kérdezte dühösen.
- Csak nézz bele az emlékeimbe! - kiabálta Jan.
A fiú meg is tette. Intett az orvosoknak, akik hoztak néhány aranyszínű fejpántot, egyiket a lányra, a másikat rá helyezték. Nem hitt a szemének. A lánynak igaza volt. Végignézte az összes emlékét, ami hozzákötheti. Szerelmet és szenvedélyt látott bennük.
Alig hogy levették róluk őket, a fiú más szemmel nézett a lányra. Jan jól ismerte ezt a pillantást. Azokban a gyönyörű barna szemekben ugyanaz a melegség ült, mint amit Golf-tól megszokott. Szerette volna megcsókolni és feloldódni az ölelésében, de félt, hogy mit reagálna szerelme, így távol maradt.
Golf zavarodottnak érezte magát. Olyan volt, mintha átélte volna az emlékeket és a részévé váltak volna. Minden egyes pillanatra emlékezett. Kérdően nézett a lányra, majd az orvosokra. Nem engedheti, hogy elválasszák tőle a lányt és ezért bármit megtett volna. Ajkaihoz emelte a kezét és visszaemlékezett a csókra.
- Pichaya úrfi, az ön munkája véget ért. - szakította félbe az egyik orvos.
- Szeretném a gondját viselni. - szólalt meg váratlanul.
- Biztosan vállalja érte a felelősséget? - kérdezte egy másik.
- Igen! Szeretném, ha hozzám tartozna. - válaszolta.
- Rendben, a hölgyet az ön őrizetére bízzuk. - felelte az első.
Golf és Jan boldogok voltak. Végre együtt lehetnek. Bár nem mutatta, úgy érezte, hogy a szíve menten kiugrik a mellkasából és legszívesebben táncra perdült volna, de az nem lett volna helyes, inkább megfogta a lány kezét, kivezette az épületből és tovább sétáltak az utcán.
Vacsora után a szokásos klubba a Bloodlust-ba mentek be. A hangulat a tetőfokán volt, a táncoló tömeg szinte önkívületben mozgott egyszerre zene ütemére. A két lány nevetgélve folytatta az útját egészen a bárpultig, ahol kikértek egy üveg tequilát sóval, citrommal és néhány üveg sört, majd csatlakoztak a nem messze lévő néhány családtagjukhoz az egyik közeli asztalnál.
Bár Jan nem mondta, de észrevétlenül folyton csak Golf-ot kereste reménykedve abban, hogy valahol ott van vagy később ő is eljön. Nem is kellett sokat keresgélnie, ugyanis a bárral szemben az egyik asztalnál ott ült a fiú az öccsével és a bandáikkal.
A srácok melletti asztalnál ült Jason, Christian, Sebastian és még néhány srác. Azonnal összenéztek Lucy-val és elindultak a táncparkett felé, megállva a két asztal közelében és táncolni kezdtek. Jason rögtön Jan-hez simult és együtt kezdtek el mozogni a zenére.
Néhány forró tánccal később a két fiú bandája mellettük kötött ki és ámulva figyelték a jól mulató csapatot. Jan váratlanul kiszállt a csapatból és a bárpulthoz ment, hogy kérjen egy különleges koktélt és leült a pulthoz.
Miután nagyot kortyolt az italból, lehunyta a szemét, hogy élvezhesse az ízét, amiből tisztán kivette a vérét, ami a koktél alapanya. Letette a még tele poharat a pultra és megfordult. Ekkor látta meg a vele szemben lévő asztalnál az őt vágyakozóan néző Golf-ot egyedül.
Igyekezett nem a fiúra koncentrálni és figyelmét a többiekre fordította, de azok a vágyakozó szemek nem hagyták. Arra lett figyelmes, hogy valaki leül mellé és megszólítja, miután kért egy üveg sört magának.
- Te miért nem bulizol? - kérdezte a mellette ülő.
Mikor felé fordult, kikerekedtek a szemei. Golf öccse, Mike ült mellette és próbálta becserkészni. Elmosolyodott és magában elfogadta a kihívást, de finoman éreztette vele, hogy foglalt.
- Megszomjaztam. - válaszolta a fiúnak, aztán a szájához emelte a poharat és belekortyolt.
- Mike vagyok. - mutatkozott be a lánynak.
- Jan. - tette ugyanezt és mikor a szemeibe nézett hevesen kezdett verni a szíve.
Mike édes volt és nem cáfolta meg a viselkedésével ezt a megállapítását, csak fokozatosan próbálta magához édesgetni. Nagyon jól elszórakoztak egészen addig, amíg a fiúk számára rivális banda be nem lépett a klubba.
- Basszus! - szólalt meg a srác, mikor a bejárat felé nézett és fejével a bátyjának intett.
Golf szemei azonnal kikerekedtek és azonnal átrohant hozzájuk a bárpulthoz, majd félrehívta öccsét, hogy ne lássák a lány velük van.

- Mi a frászt keres itt Takashi? - kérdezte Mike bátyjától.
- Nem tudom, de nem jelent jót! - válaszolta testvérének Golf. - Elrendezem, te addig vidd ki Jan-t!
- És maradjak ki a balhéból? - ellenkezett Mike.
- Ha neki baja esik, végünk! - förmedt rá a fiúra az idősebb.
Míg Mike Takashi-n tartotta a szemét, Golf odasurrant a lányhoz, mélyen a szemébe nézett és lágyan összeérintette ajkaikat. Semmit sem kellett mondania, hisz tudta, hogy minden szót hallott, amit öccsével váltottak.
A csók rövid volt, mégis elegendő ahhoz, hogy vágyjanak egymásra. Ha nem lenne most ez a helyzet, megragadná a lány csuklóját, felkeresnék azt a legközelebbi helyet, ahol biztonságban lehetnek és folytatnák ott, ahol néhány órája a parkolóházban abbahagyták.
Nehezen, de elvált a lánytól és a férfi felé ment, de mielőtt odaért volna még utoljára hátra pillantott. Épp akkor sietettek ki Mike-al a hátsó kijáraton és egészen egy nagy házig meg sem álltak. Mikor körülnézett, nem hitt a szemének. Alig egy utcával voltak lentebb attól, amelyikben ők laktak.
Eközben Golf a saját és öccse bandájával a Takashi-nak nevezett férfihez siettek, hogy megakadályozzák az esetleges balhé kialakulást.
- Takashi! - üdvözölte Golf.
- Golf! - tette ugyanezt a férfi.
- Takashi! - halott meg egy ismerős hangot a háta mögül a fiú. - Mi szél hozott?
- A Kihívás napja. Szeretném megismerni a vérvonal örökösét. - válaszolta a férfi.
Jason csatlakozott hozzájuk, a Hatcher vérvonalból, hogy megakadályozza közöttük az esetleges szóváltás véresebb kimenetelét és intett a fiúnak, hogy nyugodtan távozhatnak, majd ő megoldja. Ő is bólintott és elindultak a kijárat felé.
Egy gyors búcsúzás után hazarohant. Mikor a "Szerelem szobánál" járt, meghallotta öccse és szerelme hangját. Kezét a kilincsre tette és mikor benyitott, lefagyott a látványtól. Mike épp a lányt próbálta elcsábítani. Amikor a lány felemelte a fejét, könnyeket látott a szemeiben és ebből tudta, hogy nagyon ellenére van, amit a fiatalabb fiú tenni akar vele. Bevágta maga mögött az ajtót és az ágyhoz sietett.
- Mi a francot csinálsz? - kérdezte Golf dühösen.
- Bocs, azt hittem végeztél vele. - mondta Mike meglepetten.
- Megcsókoltam! - üvöltötte az idősebb fiú.
A fiatalabb bátyja arckifejezéséből tudta, hogy ezúttal túl ment a határon. Ordított róla, hogy ez a lány sokkal többet jelent neki, mint bármelyik eddigi, akiket sikerült elcsábítani tőle és eszébe jutott, hogy nem adta meg magát bármivel is próbálkozott.
Néhány pillanatig elnézte az idegesen kapkodó Golf-ot, aki próbálta megnyugtatni a lányt, de ő csak elhúzódott tőle.
- Mit csináltál vele? - kérdezte kétségbeesetten az idősebb.
- Elbájoltam, hogy engedjen. - válaszolta zavartan.
Golf leült a lánnyal szembe, egyik kezét a tarkójára tette, a másikkal az arcát simogatta, közelebb húzódott és gyengéden összeérintette a szájukat. Jan ugyan habozva, de válaszolt az ismerős csókra, de nem mozdult meg és nem ölelte át a fiút közben.
Mikor elváltak ajkaik, a fiú mélyen a szemeibe nézett.
- Nézz rám! - kérte lágy hangon a lányt és ő meg is tette. Ekkor realizálódott benne, hogy szerelme szólítja.
Mikor magához tért, jobb kezét a fiú tarkójára tette és magához húzta egy csókra. Golf elmosolyodott, még sosem örült ennyire egy ilyen reakciónak, hisz már kezdte feladni, hogy a lány végül megadja magát az öccsének vagy elhidegül tőle, de nem ez történt.
Olyan szenvedéllyel csókolták egymást, hogy szinte lángot vetett az ágy. Mindketten feltérdeltek és olyan szorosan ölelték egymást, hogy muszáj volt megszakítani a csókot, hogy levegőhöz jussanak. Amikor ajkai levándoroltak a szerelme nyakára, ő végre jólesően felsóhajtott.
Jobb keze a fiú ágyékához vándorolt és gyengéden végigsimított kínzó keménységén, válaszul hangosan felnyögött a nyakánál és egyik kezét becsúsztatta a bugyijába, ujjaival pedig belé hatolt. Annyira egymásba merültek, hogy észre sem vették a még mindig őket bámuló Mike-ot.
Golf hamar megszabadult nadrágjával együtt az alsójától és a lány bugyiját is levette, majd az ölébe csúsztatta és újra ajkaira tapadt.
- Aaaaahhhh.... - nyögte, miközben hátravetette fejét, mikor a lány teljes hosszában felemésztette őt.
Élesen szedte a levegőt összeszorított fogain keresztül és alig várta a következő lökést, de ekkor megérezte a lány puha ajkait a nyakán és a fogait, amik gyengéden a bőrébe mélyedtek. Leírhatatlanul jó érzés volt, mikor a lány nyelvével az apró sebeket bökdöste, hogy még többet ihasson a véréből, ő pedig mozogni kezdett alatta.
Mielőtt elhagyták volna azok az éhes ajkak a nyakát, nyelvével őrjítően finoman lezárta a sebeket és még nagyobb szenvedéllyel tértek vissza az övére és egy követelőző nyelv kért bebocsátást a szájába.
Nemsokkal később Jan lelökte őt az ágyra, kényelmesebben elhelyezkedett rajta és mozogni kezdett.
- Mike.... - felnyögött. - Kifelé!
A fiú csalódottan ment át a szomszédos szobába, ők pedig folytatták tovább, amit elkezdtek. Jan eszeveszett tempót kezdett diktálni, ami már szinte vadító volt és alig bírt magával, de nem tudott magának parancsolni. Egyetlen mozdulattal maga alá vonta és keményebben hatolt belé.
Néhány perc múlva reszketve élveztek el mindketten. Erőtlenül zuhant az alatta pihegő lányra és próbált megnyugodni. Jó ideig mást sem csináltak, csak pihentek és hosszan csókolták egymást. Odakint lassan minden lecsendesedett és mikor minden visszatért a megszokott kerékvágásba, Golf felkönyökölt és úgy gyönyörködött kedvesében.
Halvány mosoly ült a lány szája sarkában, válaszul ő is elmosolyodott. Lehajolt hozzá, hogy összeérintse ajkaikat és mikor csók közben gyengéden simogatták egymást, ő újra megkeményedett benne. Mikor Jan zöld utat adott neki, ismét mozogni kezdett, de ezúttal lassan és gyengéden, hogy minden pillanatát kiélvezhessék.