A szülinap óta eltelt egy hét. Jan épp a kórházba igyekezett, hogy meglátogassa szerelmét. Minden a feje tetején állt. Készülődés közben nem tudta megállni, hogy ne sírja el magát. Utálta az egész helyzetet és dühös volt magára.
Néhány nappal ezelőtt, mikor pirkadat előtt az utcán sétálgattak, megjelent néhány idegen, akik Golf-ot nézték ki maguknak, mint áldozatot és szórakoztak vele, míg őt lefoglalta egyik ismerőse. Csak későn vette észre mi folyik néhány méterrel tőle.
Mikor odafordult és a fiú segítségére sietett, támadói erősen fejbe verték, majd elhúztak onnan. Először köpni-nyelni nem tudott, majd Mike sietett a segítségükre és vitték be a kórházba. Az volt a legrosszabb, hogy miután felébredt, senkire sem emlékezett.
Hamar beért a kórházba és igyekezett úgy tenni, mintha semmi sem történt volna és nem bántja a dolog. Megszokásból ugyanúgy megcsókolta a fiút, ahogy korábban és ő nem is ellenkezett, inkább csak hagyta zajlani maga körül az eseményeket.
- Sajnálom, amiket korábban mondtam.
Golf mondata meglepte. Korábban azt kérte, hogy ne törődjön vele és ő meg is tette, de mikor kiszökött a kórházból és megjelent nála, minden megváltozott. Könnyeivel küszködve könyörgött neki, hogy ne hagyja magára.
Zavartan pislogott maga elé és nem tudta mit válaszoljon. Vajon azért kérte Golf, hogy ne hagyja magára? Azért, mert Mike elmondott neki mindent kettejükről? Esetleg bevillant néhány emlék, amiben gyengéd pillanatokat éltek meg együtt? Nem tudta, de nem tette szóvá.
- Fogalmam sincs mennyire álltunk közel egymáshoz, de annyit tudok, hogy nem akarlak elveszíteni!
A fiú közel állt hozzá. Egyik kezével megmarkolta az állát és felé fordította a fejét. Szíve kihagyott néhány ütemet, mikor annyira közel volt hozzá, hogy ajkaik szinte súrolták egymást.
- Ezt ne! - nézett rá a fiúra könnyes szemekkel.
Olyan gyorsan távolodott el a fiútól, ahogy csak lehetett.
- Mi a baj? - kérdezte Golf.
Jan nagyot sóhajtott. - Te most Toey-val jársz és nem akarom, hogy miattam veszekedjetek.
- Nem vagyunk együtt.
A fiú nem hallgatott rá. Ismét közelebb lépett, de ekkor már nem akarta elengedni a lányt. Megragadta a tarkóját és gyengéden összeérintette a szájukat. Mikor elengedte, nagyot sóhajtott, aztán kinyitotta a szemeit és eltávolodott tőle.
- Ezt nem kellett volna! - suttogta maga elé.
- Tudnom kellett. - nézett rá Golf.
- Mégis micsodát? Azt, hogy érzel-e irántam valamit vagy hogy tényleg együtt voltunk-e? - csattant fel Jan hirtelen. - Igen! Szerettük egymást!
- Voltunk? - kérdezte Golf zavartan. - Mi az, hogy voltunk? Szakítottunk?
Ez tette fel a lánynál a pontot az i-re.... - Tudod mit? Felejtsük el az egészet! Meg sem történt, ok?! Csak foglalkozz Toey-val és hagyj engem békén!
Meg sem hallgatta a fiút, csak elindult kifelé és közben majdnem elsodorta magával Mike-ot. Nem akart megállni, csak ment tovább, beült a kocsiba és hazáig meg sem állt. Bezárkózott a szobájába és senkit sem engedett be.
Mike idegesen ment be bátyjához néhány nappal később. Őszintén bántotta, hogy ők ketten már nincsenek együtt, csak azért, mert Golf egy idióta mondattal mindent tönkretett. A családja hiába szólítja a lányt, nem nyit ajtót, bezárt mindent és válaszolni sem hajlandó.
- Egyedül vagy? - kérdezte lehangoltan öccsét. - Jan nem jött veled?
- Remélem boldog vagy, mert elérted, amit akartál!
- Miről beszélsz? - fordult hozzá kétségbeesetten.
- Arról, hogy Jan teljesen maga alatt van! Bezárkózott a szobájába és nem beszél senkivel. - Mérgesen morgott egyet, majd a mellette lévő asztalra ütött. - Hogy tehetted ezt vele?
- Azt sem tusom ki vagyok! Gondoltál már bele az én helyzetembe? - csattant fel. - Mi az? - kérdezte, mikor öccse telefonja pittyegni kezdett.
Mike szemei kikerekedtek és valószínűleg elveszítette volna az egyensúlyát, ha nem lett volna a közelében a fal. Fal fehér lett. - Jan eltűnt.
- Mi az, hogy eltűnt? - vette ki Mike kezéből a telefont és elolvasta az üzenetet. " Jan eltűnt! Fogalmunk sincs hol lehet."
Egymásra néztek, majd együtt szaladni kezdtek. Bementek az összes helyre, ahol előfordulhat, hogy elbújik, de nem találták. Épp egy parkoló mellett mentek el, mikor Golf megállt. Néhány emlék villant be neki, mikor egy lány után futott, pontosabban Jan után, aztán valahol csókolóznak.
Utolsó reménységük a tengerpart maradt és az ott lévő házuk. Mike egyedül akarta megnézni a lányék házát, ezért kitette bátyját a szomszédban a saját házuk előtt, majd megállította a kocsit és futni kezdett.
Először a bejárati ajtó felé ment és becsengetett, de nem nyitott senki ajtót. Próbálta az ablakokat is, de nem volt szerencséje, végül a hátsó ajtón jutott be. Ahogy körülnézett, a ház nem tűnt lakatlannak, sőt... megtalálta Jan mobilját a konyhába a pulton.
Halkan felment az emeletre, hogy megnézze a szobáját és akkor látta meg az éppen a fürdőből kilépő lányt. Nem gondolkozott, csak magához ölelte és simogatta a hátát.
- Többet ne csinálj ilyet, hallod?! - csókolta meg Jan homlokát.
Ijedten kapkodta a fejét. - Ugye ő nem?
- Nincs itt. - válaszolta a fiú.
Jan megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd ránézett. - Ígérd meg, hogy nem mondod el neki, hogy itt vagyok!
- Rendben.
Sokáig elidőzhetett a lánynál, mert Golf már a szobájában ágyazott meg magának. Úgy tűnt maradni akar. Csak remélhette, hogy nem követte őt és tudta meg, hogy Jan ott van a szomszédban. Fáradtan hullott rá az ágyra és fészkelte be magát.
Golf kijöhetett végre a kórházból és Jan is jól van. Ezeknek tudatában hagyta, hogy végre elnyomja az álom, de vele ellentétben Golf nem tudott nyugodni. Folyamatosan olyan képek jelentek meg előtte, amiben szerelmes pillanatokat él meg a lánnyal.