2013. augusztus 19., hétfő

Forró Sóhajok 6.fejezet

A szülinap óta eltelt egy hét. Jan épp a kórházba igyekezett, hogy meglátogassa szerelmét. Minden a feje tetején állt. Készülődés közben nem tudta megállni, hogy ne sírja el magát. Utálta az egész helyzetet és dühös volt magára.

Néhány nappal ezelőtt, mikor pirkadat előtt az utcán sétálgattak, megjelent néhány idegen, akik Golf-ot nézték ki maguknak, mint áldozatot és szórakoztak vele, míg őt lefoglalta egyik ismerőse. Csak későn vette észre mi folyik néhány méterrel tőle.

Mikor odafordult és a fiú segítségére sietett, támadói erősen fejbe verték, majd elhúztak onnan. Először köpni-nyelni nem tudott, majd Mike sietett a segítségükre és vitték be a kórházba. Az volt a legrosszabb, hogy miután felébredt, senkire sem emlékezett.

Hamar beért a kórházba és igyekezett úgy tenni, mintha semmi sem történt volna és nem bántja a dolog. Megszokásból ugyanúgy megcsókolta a fiút, ahogy korábban és ő nem is ellenkezett, inkább csak hagyta zajlani maga körül az eseményeket.

- Sajnálom, amiket korábban mondtam.

Golf mondata meglepte. Korábban azt kérte, hogy ne törődjön vele és ő meg is tette, de mikor kiszökött a kórházból és megjelent nála, minden megváltozott. Könnyeivel küszködve könyörgött neki, hogy ne hagyja magára.

Zavartan pislogott maga elé és nem tudta mit válaszoljon. Vajon azért kérte Golf, hogy ne hagyja magára? Azért, mert Mike elmondott neki mindent kettejükről? Esetleg bevillant néhány emlék, amiben gyengéd pillanatokat éltek meg együtt? Nem tudta, de nem tette szóvá.

- Fogalmam sincs mennyire álltunk közel egymáshoz, de annyit tudok, hogy nem akarlak elveszíteni!

A fiú közel állt hozzá. Egyik kezével megmarkolta az állát és felé fordította a fejét. Szíve kihagyott néhány ütemet, mikor annyira közel volt hozzá, hogy ajkaik szinte súrolták egymást. 

- Ezt ne! - nézett rá a fiúra könnyes szemekkel.

Olyan gyorsan távolodott el a fiútól, ahogy csak lehetett.

- Mi a baj? - kérdezte Golf.

Jan nagyot sóhajtott. - Te most Toey-val jársz és nem akarom, hogy miattam veszekedjetek.

- Nem vagyunk együtt.

A fiú nem hallgatott rá. Ismét közelebb lépett, de ekkor már nem akarta elengedni a lányt. Megragadta a tarkóját és gyengéden összeérintette a szájukat. Mikor elengedte, nagyot sóhajtott, aztán kinyitotta a szemeit és eltávolodott tőle.

- Ezt nem kellett volna! - suttogta maga elé.

- Tudnom kellett. - nézett rá Golf.

- Mégis micsodát? Azt, hogy érzel-e irántam valamit vagy hogy tényleg együtt voltunk-e? - csattant fel Jan hirtelen. - Igen! Szerettük egymást!

- Voltunk? - kérdezte Golf zavartan. - Mi az, hogy voltunk? Szakítottunk?

Ez tette fel a lánynál a pontot az i-re....  - Tudod mit? Felejtsük el az egészet! Meg sem történt, ok?! Csak foglalkozz Toey-val és hagyj engem békén!

Meg sem hallgatta a fiút, csak elindult kifelé és közben majdnem elsodorta magával Mike-ot. Nem akart megállni, csak ment tovább, beült a kocsiba és hazáig meg sem állt. Bezárkózott a szobájába és senkit sem engedett be.

Mike idegesen ment be bátyjához néhány nappal később. Őszintén bántotta, hogy ők ketten már nincsenek együtt, csak azért, mert Golf egy idióta mondattal mindent tönkretett. A családja hiába szólítja a lányt, nem nyit ajtót, bezárt mindent és válaszolni sem hajlandó.

- Egyedül vagy? - kérdezte lehangoltan öccsét. - Jan nem jött veled?

- Remélem boldog vagy, mert elérted, amit akartál!

- Miről beszélsz? - fordult hozzá kétségbeesetten.

- Arról, hogy Jan teljesen maga alatt van! Bezárkózott a szobájába és nem beszél senkivel. - Mérgesen morgott egyet, majd a mellette lévő asztalra ütött. - Hogy tehetted ezt vele?

- Azt sem tusom ki vagyok! Gondoltál már bele az én helyzetembe? - csattant fel. - Mi az? - kérdezte, mikor öccse telefonja pittyegni kezdett.

Mike szemei kikerekedtek és valószínűleg elveszítette volna az egyensúlyát, ha nem lett volna a közelében a fal. Fal fehér lett. - Jan eltűnt.

- Mi az, hogy eltűnt? - vette ki Mike kezéből a telefont és elolvasta az üzenetet. " Jan eltűnt! Fogalmunk sincs hol lehet."

Egymásra néztek, majd együtt szaladni kezdtek. Bementek az összes helyre, ahol előfordulhat, hogy elbújik, de nem találták. Épp egy parkoló mellett mentek el, mikor Golf megállt. Néhány emlék villant be neki, mikor egy lány után futott, pontosabban Jan után, aztán valahol csókolóznak.

Utolsó reménységük a tengerpart maradt és az ott lévő házuk. Mike egyedül akarta megnézni a lányék házát, ezért kitette bátyját a szomszédban a saját házuk előtt, majd megállította a kocsit és futni kezdett.

Először a bejárati ajtó felé ment és becsengetett, de nem nyitott senki ajtót. Próbálta az ablakokat is, de nem volt szerencséje, végül a hátsó ajtón jutott be. Ahogy körülnézett, a ház nem tűnt lakatlannak, sőt... megtalálta Jan mobilját a konyhába a pulton.

Halkan felment az emeletre, hogy megnézze a szobáját és akkor látta meg az éppen a fürdőből kilépő lányt. Nem gondolkozott, csak magához ölelte és simogatta a hátát. 

- Többet ne csinálj ilyet, hallod?! - csókolta meg Jan homlokát.

Ijedten kapkodta a fejét. - Ugye ő nem?

- Nincs itt. - válaszolta a fiú.

Jan megkönnyebbülten sóhajtott egyet, majd ránézett. - Ígérd meg, hogy nem mondod el neki, hogy itt vagyok!

- Rendben.

Sokáig elidőzhetett a lánynál, mert Golf már a szobájában ágyazott meg magának. Úgy tűnt maradni akar. Csak remélhette, hogy nem követte őt és tudta meg, hogy Jan ott van a szomszédban. Fáradtan hullott rá az ágyra és fészkelte be magát.

Golf kijöhetett végre a kórházból és Jan is jól van. Ezeknek tudatában hagyta, hogy végre elnyomja az álom, de vele ellentétben Golf nem tudott nyugodni. Folyamatosan olyan képek jelentek meg előtte, amiben szerelmes pillanatokat él meg a lánnyal.

2013. június 18., kedd

Forró Sóhajok - 5. fejezet 2.rész

Golf megforgatta a szemeit és csalódottan sóhajtott egyet. Bárki is az, tudja mikor kell időzíteni, pedig már olyan közel voltak. Hetek óta nem voltak együtt, mert folyton családi programokon és vacsorákon vettek részt, sőt a két család tagjai is összeültek, hogy megünnepeljék a szerelmüket. Most nem fogja hagyni, hogy félbeszakítsák őket.

Jan még mindig ott ült mellette, ajkai alig pár centire voltak az övétől. Muszáj volt elválniuk, hiszen a tengerparti bulira igyekeztek. Néhány percnyi autókázás után meg is érkeztek az ottani házukhoz. Ugyanolyan hatalmas volt, mint a másik, ráadásul a szomszéd ház Golf-éké volt.

Alig értek le a partra, Jan-t máris egyik legjobb barátnője, Jade fogadta és azonnal át is ölelte. Abban a pillanatban, ahogy elváltak és beszélgetni kezdtek, két srác máris rájuk hajtott és nem foglalkoztak Beck-el és Golf-al. Egymásra néztek és tudták hogyan rázzák le őket. Jade jelzett a Dj-nek, elvett tőle két mikrofont és az egyiket barátnője kezébe nyomta. 

Mikor megszólalt a zene, Jan azonnal tudta mit akar. Rákacsintott és énekelni kezdtek. 



Golf és Mike tátott szájjal figyelték a jelenetet, ahogy a lányok elküldik melegebb éghajlatra a két srácot. 

- Nem is tudtam, hogy így tud énekelni. - mondta Mike, mikor szóhoz tudott jutni.

- Én sem. - csatlakozott hozzá bátyja.

Beck nem várt tovább. - Hello, Beck vagyok. - mutatkozott be. - Jade pasija.

- Szia, Golf vagyok, Jan pasija. - fogott kezet a fiúval. - Ő az öcsém, Mike.

Tovább nézték a két srác számára egyre kellemetlenebbé váló helyzetet, de velük ellentétben Beck csak kuncogni tudott. Hány ilyet látott már az elmúlt pár évben, mikor a lányok ezt csinálták. A testvérpár nem értette a helyzetet, inkább elmagyarázta. - Mindig ezt csinálják, ha rájuk hajtanak. 

Mikor vége volt a számnak, a két srác csak kikerekedett szemekkel nézte őket, ahogy visszamennek a srácokhoz és Jade megcsókolja Beck-et, Jan pedig Golf-ot.

Jól érezték magukat a lányok, folyamatosan táncoltak és ittak. A buli a tetőfokára hágott, Golf nem akart mást, mint kettesben lenni szerelmével, de őt tánc közben vagy néhány korty ital között is szóval tartották. 

Nagyot sóhajtott, majd visszament a házhoz, lefeküdt a stégre és úgy tett, mintha kezeivel fényképezne. Elmosolyodott, mikor meghallotta nem is olyan messze szerelme hangos nevetését. Előkapta a mobilját és lefényképezte a csillagokat, amik gyönyörűek voltak azon az estén. 


Nemsokkal később Mike csatlakozott hozzá és leült mellé. Először csak furcsán nézett bátyjára, majd leesett neki, hogy miért vonult félre. A vállára tette a kezét, mire az idősebb ránézett. - Ha ennyire szeretnél kettesben lenni vele, csak ragadd meg és vonuljatok félre.

Golf elhúzta a száját. - A ma este csak róla szól. Szülinapja van.

- És? - csattant fel Mike. - Egész hátralévő életetekben ezt fogod csinálni?

- Nem, de...

- Semmi de! Odamész és elrángatod onnan, hogy veled legyen!

- Ők a barátai. - sietett válaszolni Golf, de ahelyett, hogy öccse válaszolt volna, inkább morgott egyet, majd ott hagyta.

Pár perccel később lépteket hallott, amik megálltak mellette. Nem figyelte ki az, egyszerűen csak az éjszakai égboltot figyelte és közben arra gondolt, bár Jan is mellette lenne. Néhány pillanattal az a valaki pont ugyanúgy simított végig a bal karján, ahogy szerelme szokott. Rögtön felült és a mellette ülőre nézett. Legnagyobb meglepetésére tényleg ő volt. Ott hagyta a barátait miatta. Elmosolyodott. Lassan hajolt hozzá közelebb és úgy csókolta meg, mintha ez lenne az első.

A csók először lágy volt és hezitáló, majd amikor feloldódtak, egyre inkább követelőzővé vált. Jan az ölébe mászott és ledöntötte a stégre, majd újra ajkait ostromolta. Már ő is türelmetlen volt és amilyen gyorsan csak tudta, kibontotta nadrágját övével együtt. Mire feleszmélt, a lány az ölében ült, ruhájának pántja lecsúszott a válláról és helyezkedni próbált, hogy magába fogadhassa.

Úgy vetette hátra a fejét, mikor a lány teste felemésztette, hogy azt hitte megőrül. Halk nyögés hagyta el a száját, mikor végre mozogni kezdett. Tempójuk az elejétől kezdve gyors volt, de nem vad, ahogy legutóbb. Felváltva csókolta szerelme ajkait és a nyakát, majd hirtelen a csípőjére tette a kezét, amikor érezte, hogy néhány lökésre van a határtól. Még nem akart elmenni.

A lány megállt a mozgásban és vadul kezdte tépni Golf ajkait. A fiú rögtön tudta mire megy ki a játék és maga alá fordította. A nyakához hajolt és érezte, ahogy végignyal rajta. Ajkai és nyelve olyan vadul kényeztették, hogy belenyögött az érzésbe. 

- Golf. - nyögte, amint fogai belemélyedtek a bőrébe.

Nem sokáig szívta az édes nedűt, mert eltávolodott tőle és feljebb emelte a csípőjét, hogy mélyebbre lökhesse magát. Két lökés között lenézett a lányra, de csak vágyat látott a szemeiben, semmi mást. Lehajolt hozzá egy csókra és nyelve azonnal végigsiklott vérétől nedves ajkain. Ugyanabban a tempóban folytatta tovább, amiben elkezdték. Nem telt sok időbe és mindketten hangosan belenyögve a csókba élveztek el. Erőtlenül zuhant rá a lányra.

Jó időbe beletelt, míg minden visszatért a régi kerékvágásba, de még mindig nem távolodtak el egymástól. Mindketten úgy érezték, mintha hirtelen minden visszatért volna a régi kerékvágásba. Felöltöztek és összebújva bámulták a csillagokat. Golf még képeket is csinált a meghitt pillanatokról, de amint felült volna, a lány újra az ölébe ült és ajkaira tapadt.

Elégedett és egyben csábító mosoly ült az arcára. Magához húzta szerelmét és addig csókolták egymást, míg egyikük sem kapott levegőt. Egy újabb vad menet után ismét felöltöztek, majd összefűzték ujjaikat és visszamentek a többiekhez. Ritkán váltak el egymástól és vagy fogták egymás kezét vagy ölelték egymást. 

Mike boldogan nézte őket és irigyelte bátyját, hogy megtalálta a boldogságot, de ekkor feltűnt Jan egyik menyasszonya, Jane is. Teljesen elvarázsolta őt. Pontosan az a fajta lány volt, akiről mindig is álmodozott. Sokat beszélgettek, de a csókig sosem jutottak el. Átkarolta a derekát, mikor csatlakozott hozzájuk.

2013. február 14., csütörtök

Forró Sóhajok 5. fejezet 1.rész

A nap fényesen sütött be az ablakon, mikor kinyitotta a szemét. Nem akart felébredni, élvezni akarta még a pihenést és nem szeretett volna kiszakadni a kényelmes érzések közül. Lehunyta a szemét, nagyot nyújtózott és átfordult a bal oldalára.

Ahogy újra fészkelődni kezdett, beleütközött egy meleg testbe. Azonnal kipattantak a szemei és meglátta a mellette fekvő édesen alvó Golf-ot, elmosolyodott. Gyorsan felült, hogy lehúzza magáról a takarót és megnézze a hasán a sebet, de annak nyoma sem volt.

Az egészet csak álmodta volna vagy az volt a valóság és mindez csak álom? Zavarodottnak érezte magát, fogalma sem volt mi történik és hogy került vissza abból a világból. Ismét a mellette alvó fiúra nézett és odahajolt hozzá, hogy egy apró csókot leheljen ajkaira.

Olyan halkan, ahogy csak tudott felöltözött és egy cetlit hagyott a fiúnak a telefonszámával együtt, amit letett az ágy melletti kis szekrényre. Halkan osont ki a házból. Még mindenki aludt. Mivel egyetlen utca választotta el a házaikat, a hátsó kapun ment be a házukba és úgy lopózott be a szobájába.

Ahogy bezárta maga mögött szobájának ajtaját, rögtön vetkőzni kezdett, majd szedett ki tiszta ruhát és bement a fürdőszobába. A szennyes tartóba dobta a ruháit, majd egy törölközővel a zuhanyzóhoz ment és felakasztotta azt a falra.

Folyton csak a jövőbeli álmára tudott gondolni, ahol a fiú nem is ismerte, mégis utána ment, mikor elment tőle. Mikor végzett a zuhanyozással, kilépett a zuhanyzóból és a tükörhöz ment, hogy letörölhesse róla a párát.

Kikerekedtek a szemei, mikor meglátta a nyakán a lila foltokat és két apró pontszerű sebet, amik nem gyógyultak be. A szekrényből elővette a kötszeres dobozt és bekötözte őket. Szárítkozás után belebújt a tiszta ruhába. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor realizálta, hogy csak álom volt, amin ennyire emészti magát.

Kiment az erkélyre és hátrament, hogy láthassa Golf szobáját és benne a srácot, de a gondolatai ismét elterelődtek és nem vette észre az ablakból nézelődő fiút. Élvezte, hogy a langyos szellő cirógatja a bőrét és lágyan fújja nedves haját.

Golf csak bámulni tudta az elmélázó lányt és elmosolyodott, mikor elolvasta a neki szánt üzenetet. Hosszú évek óta először volt igazán boldog és a lány nem az öccsét választotta helyette, sőt az éjszakát is vele töltötte és nem ment el minden szó nélkül, ráadásul még azt is tudja hol lakik.

Néhány nappal később......

A Hatcher család minden tagja lázasan készült Jan születésnapjára. Golf és Mike is bemutatkoztak a családnak és segítettek az előkészületekben. Ahogy telt az idő és közeledett a nagy nap, Golf és Jan kapcsolata úgy mélyült el.

Igazi nagy szerelem volt az övék, mindennap randiztak vagy a fiú átment hozzá, hogy együtt lehessenek. Úgy tűnt a lány kezdi elfelejteni a múltat és lassan kilábal előző szerelme halálának tragédiájából. 

Eljött a nagy nap. Golf a konyhában végezte az utolsó simításokat, mikor Lucy és Andrew sétáltak be, hogy négyszemközt beszélhessenek, ő pedig igyekezett annyira láthatatlan maradni, amennyire csak képes volt. 

- Andrew, szépen kérlek ne kezd el! - kezdte el Lucy.

- Mégis micsodát?

- Ne tégy úgy, mintha nem tudnád! Elég volt a szemét játékaidból! - mutatott rá Lucy.

- Azért vagyok szemét, mert nem akarom, hogy ezzel a Golf-al járjon? Ne röhögtess. - gúnyolódott Andrew.

Lucy nem gondolkodott, egyszerűen a falhoz vágta a srácot, torkon ragadta és folytatta. - Nem a te dolgod eldönteni! Vagy befogod a szád vagy eltűnsz innen! Nagyon jól tudod, hogy Justin halála óta először szerelmes.

- Na és? - kérdezte erős gúnnyal a hangjában.

- Ha közéjük állsz nem mentelek meg Jan-től! Tavaly kis híján megölt téged. - folytatta Lucy.

A semmiből hirtelen feltűnt Jan egyik bácsikája, Frank is, aki már nem bánt ennyire finoman Andrew-val. Átvette a helyét és majdnem teljes erővel szorította a nyakát. - Most befogod a pofád és rám figyelsz! Ha elrontod Jan születésnapját, nem várom meg, míg ő csinál ki téged! Remélem érthető voltam!

A férfi és Lucy is kimentek Andrew-val az udvarra és befejezték a kinti munkálatokat. Golf köpni-nyelni nem tudott az eset után. Ki ez a fiú és miért nem akarja, hogy együtt legyenek? Mit tett, hogy szerelme kis híján megölte?

Jó néhány percbe tellett míg összetudta szedni magát és felmenjen Jan-hez úgy téve, mintha semmi sem történt volna. Bekopogott és bement hozzá. A lány az erkélyen állt és a felhőket csodálta. Göndör fürtjeibe lágyan belekapott a szél. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt.

- Mi a baj? - szakította ki őt a lány a gondolataiból.

- Tessék?

- Történt valami? - érdeklődött tovább a lány.

- Nem akarom elrontani a szülinapodat. - válaszolta.

Jan a fésülködő asztalához ment, ahol kinyitott egy dobozkát és kivett belőle egy képet. Justin volt rajta, a volt vőlegénye. Bár már négy éve meghalt, még mindig szerette és megőrizte a képét, hogy emlékeztesse mennyire is tudott szeretni.

Vetett rá néhány pillantást. Összeszorult a szíve, de igyekezett nem kimutatni. Véletlenül kiborította a hajgumikkal teli dobozát. Golf lehajolt hozzá és segített neki összeszedni.Tudtán kívül kérdően nézett a lányra.


- Mi az? - kérdezte mosolyogva a lány.

- Gyönyörű vagy. - mosolygott rá Golf.

A fiú nem gondolkodott, egyszerűen csak magához ölelte. Érezte, hogy a lány tudja miért viselkedik kissé furcsán, de nem szólt semmit, inkább csak felolvadt az ölelésben. Gyengéden megcirógatta a lány nyakát, de a kötés még mindig rajta volt. Akkor éjjel ennyire elveszítette volna az önkontrollt és nem tudta mit csinál, mikor felsértette a bőrét a vágy hevében?

Legszívesebben most is leteperte volna az ágyra, de tudta, hogy vissza kell fognia magát, már csak a maradandó sebek miatt is, ami még mindig ott volt a lány nyakán a kötés alatt. Mikor kiszakadt a gondolataiból, akkor hallotta meg, hogy szerelme szaggatottan lélegzik és szorosan öleli magához.

Lazított az ölelésen, hogy megbizonyosodjon róla, hogy jól van, de néhány pillanat múlva a lány éhes ajkait érezte az övén. Akaratán kívül reagált a teste és mire észbe kapott, szerelme épp a nadrágja övével bajlódott.

- Várj! Múltkor is elveszítettük az irányítást..... - kezdte el, de nem hagyták befejezni a mondatot.

Az a kevés önuralma is vészesen fogyott, ami még megmaradt, mikor a lány ajkai újra az övére simultak. Először gyengéden és hezitálva válaszolt rá, de hamar engedett szerelmének és olyan vággyal csókolta viszont, mint akkor éjjel a temetőben a kőasztalon.

Még mielőtt tovább mehettek volna, valaki kopogott az ajtón és ők zihálva váltak el egymástól. Most először kívánta az Golf, hogy bárcsak ők ketten lennének valahol és senki sem zavarja meg a gyengéd pillanatot.

2013. január 28., hétfő

Forró Sóhajok 4. fejezet 3.rész

Golf az ajtóhoz indult és mielőtt kilépett volna a szobából, még rámosolygott a lányra, majd kiment. Ahogy a bejárati ajtó kinyílt egy fiatal lány hangját hallotta meg, ahogy leszidja a fiút a figyelmetlenségéért.

- Na végre! Már azt hittem valami baj van. A telefont sem vetted fel! Van fogalmad mennyire aggódtam? - fakadt ki a lány.

- Bocs. A telefont lenémítottam, hogy nyugodtan pihenhessek. - vakarta meg a fejét a fiú.

- Fáradtnak tűnsz. - simított végig a lány az arcán. - Csak nem bulizni voltál?

- Jan-t ápoltam. - válaszolta, majd bement a konyhába és kivett a hűtőből egy palack vizet.

Teljesen figyelmen kívül hagyta a másik lányt és bement Jan-hez, hogy odaadja neki a vizet, majd leült mellé az ágyra és az ölébe vette a kötszeres dobozt. Lassan takarta ki és óvatosan húzta fel a hasán a hálóinget, hogy megnézze a sebét.

A kötés átázott a vértől, így újat kellett kikészítenie és a fertőtlenítőt és elő kellett vennie. Egy keveset löttyintett egy vattadarabra, gyengéden leszedte a használt kötést és megtörölgette a sebet. A lány felszisszent és hátravetette a fejét, mikor a fertőtlenítő a sebhez ért.

- Bocsánat. - mondta Golf, miközben a lányra nézett.

- Hát ő lenne az, akit magadhoz vettél? - kérdezte a lány Golf-tól.

- Toey, nem várnál meg a szobában? - kérdezte enyhe dühvel a hangjában.

A másik lány kiment a szobából és magukra hagyta őket. Jan már értette miért adta meg Golf számára az előbb a választást. Toey szereti Golf-ot, ő nem viszonozza, csak hagyja, hogy mellette legyen barátként, de ennél többet nem ígért neki.

- Kérsz fájdalomcsillapítót? - kérdezte, miközben megfogta a kezét.

- Nem, jól vagyok. - hunyta le a szemeit, hogy elrejtse a fájdalmat és koncentrált, hogy ne szisszenjen fel.

Golf felállt és egy levél fájdalomcsillapítót tett az ágy melletti szekrényre a vízhez, hogy ha szükséges vegye be. Lehajolt hozzá és megsimogatta az arcát. - Pihenj egy kicsit. - mosolygott rá, majd kiment és résnyire nyitva hagyta az ajtót.

Mikor átment a másik szobába, Toey már majdnem anyaszült meztelenül várt rá az ágyon térdepelve. Ahogy végignézett rajta, kikerekedtek a szemei. A lány gyönyörű volt, de semmi olyan benyomás nem érte, ami miatt le akarna vele feküdni. Képtelen lenne rá.

Leült vele szemben. Kétségbeesetten kereste a szavakat arra, hogyan mondja el neki, hogy bármennyire is közel állnak, nem teljesítheti a kérését, hogy lefeküdjön vele, mikor készen áll. Folyton csak a másik szobában pihenő lány járt a fejében, aki gyengéd szeretettel viseltet iránta.

- Toey, én nem.... - kezdte el, de Toey rátette mutató ujját a szájára.

- Szeretkezz velem, kérlek! - kérlelte a fiút.

Próbálta azt képzelni, hogy Jan érinti, de anélkül is tudta, hogy mással van, hogy kinyitotta a szemeit. Nem engedte a lánynak, hogy megcsókolja, mert még Jan csókjának ízét dédelgette magában és nem akarta, hogy másé vegye át a helyét.

Ez nem helyes! Nem úgy szereti Toey-t, ahogy ő szeretné és így nem adhatja meg neki, amit ő annyira akar. Ő Jan-be szerelmes! Ahogy rágondolt, rögtön elpirult és a szíve is őrülten vert a mellkasában. Már csak a gondolattól is elmosolyodott, hogy alig néhány lépésre van tőle a szomszéd szobában.

Elhúzódott a lánytól. - Toey, kérlek ne!

- Miért? Én akarom. - nézett rá könnyes szemekkel.

A másik szobában Jan közben majd belehalt a tudatba, hogy ők ketten még ha rövid ideig is, de szeretkeztek és most Golf a másik lánnyal van. Halkan zokogni kezdett. Néhány percnyi fájdalmas zokogás után erőt vett magán, lecserélte a hálóinget egy pólóra, nadrágra és edzőcipőre, magához vette a vizet és a fájdalomcsillapítót, majd kiosont az ajtón és a következő utcáig szaladt.

Ahogy bekanyarodott, érezte, hogy kezd szédülni. Talán ágyban kellett volna maradni, de képtelen volt maradni és elviselni a gondolatot, hogy Golf a lánnyal van. Felidézte a nemrég történteket. Mikor megállt, a házuk előtt találta magát. Zihálva hullott térdre és megpróbálta összeszedni a maradék erejét.

- Mike! - Kiáltotta torka szakadtából az egyetlen nevet, ami eszébe jutott.

Az ajtó pár pillanat múlva kinyílt és kiszaladt a fiú hozzá. Kezeivel kiseperte nyakából a haját.

- Jan, jól vagy? - kérdezte tőle Mike, de választ nem kapott.

A lány csak átölelte a nyakát, jelezve, hogy nincs ereje felállni és még hallja amit mond. Mike gondolkodás nélkül az ölébe vette, bement a házba és az emeleten lévő szobájáig meg sem állt vele. Lefektette az ágyra és ekkor látta meg a friss vérfoltot a pólóján.

Akkor lépett be a szobába a lány egyik menyasszonya, Jane. - Uram Isten, mi történt?

Ahogy Mike leszedte a vértől iszamos kötést és letisztította a sebet, nagyot nézett. - Összevarrták és kapott egy nagy adag hegedésgátlót is.

Közben Golf hason feküdt az ágyon, Toey pedig mellette és a hátát simogatta.


Próbálta élvezni a cirógatást, de nem tudta, állandóan csak Jan járt a fejében, ahogy csókolta, érintette és kérte, hogy tegye a magáévá. Még mindig a karjaiban tarthatná és szerethetné, de Toey mindig rosszul tud időzíteni. Ha csak később jön egyetlen órával.....

Még mindig érezte magán Jan illatát. Ez volt az egyetlen, amit élvezett most Toey társaságában. Meg kell mondania neki, hogy ne reménykedjen, mert nem szereti és már talált valakit, akibe beleszeretett. Kinyitotta a szemeit, majd felült az ágyban. Nem tudott tovább színlelni. Ezt nem teheti egyikükkel sem.


- Ne haragudj, de nekem ez nem megy! - mondta Golf.

- Miről beszélsz? - kérdezte értetlenül a lány, miközben hátulról átölelte a fiút.

- Nem én vagyok a megfelelő. - folytatta.

- Ezért nem akarod velem? - puhatolózott Toey.

Golf nagyot nyelt, majd ismét megszólalt. - Nem akarom tovább ezt folytatni és hogy hamis reményeket táplálj. Kérlek értsd meg!

- Mit? Azt, hogy a férfi akit szeretek meg sem akar érinteni? Mégis miért? Mert egy titokzatos lány, akit nem is ismerek évekkel ezelőtt elrabolta a szívedet? - fakadt ki a lány.

- Sajnálom! - mondta Golf, majd kiviharzott a szobából.

Mikor belépett, nem hitt a szemének. Jan sehol sem volt. Visszarohant a szobájába, ahol Toey öltözködött éppen, előkeresett egy pólót és bőrdzsekit, felkapta a lakáskulcsát, telefonját, pénztárcáját és kirohant a házból. Az utcára érve kapkodta a fejét hol is kereshetné a lányt. Céltalanul kezdett sétálgatni, míg végül a Hatcher-ök házánál meg nem állt.

Meghallotta odabentről a lány ordítását. Kinyitotta az ajtót, beszaladt és a lány szobájáig meg sem állt. Éppen az öccse próbálta kiszedni a varratokat a sebből.

- Mit a francot művelsz? - förmedt rá öccsére Golf.

- Ha nem szedem ki a varratokat meghal! - válaszolta Mike.

- Mit segítsek? - kérdezte a fiatalabbat.

- Fog meg a kezét. - parancsolt rá bátyjára.

A fiú nem teketóriázott, levette a kabátját, bemászott a lány mögé és megfogta a kezét, miközben Mike olyan óvatosan kiszedte a varratokat, ahogy csak tudta. Jan ordításai még jó ideig visszhangzottak és töltötték be az utcákat.

Mikor végeztek, Jane bement hozzájuk. Jan még mindig zihált, ahogy Mike bekötözte a sebet.

- Szia. - köszöntötte Jane.

- Szia. - tette ugyanezt Jan is.

- Szarul nézel ki. Hány pasi ment át rajtad? - cukkolta a lányt.

- Csak egy. - nevetett Jan.

- Szép munkát végzett. - kuncogott fel Jane.

A beszélgetést Mike szakította meg, aki átnyújtott neki egy műanyag poharat tele friss vérrel. - Ügyelj rá, hogy az utolsó cseppig kiigya!

Golf elengedte Jan egyik kezét és odatette a szívószálat a szájához, hogy ihasson belőle. Néhány korty után elhúzta a fejét, jelezve, hogy eleget ivott, majd Golf a mellettük lévő szekrényre tette a poharat és ismét megfogta a kezét. Jan halványan még hallotta a fiú hangját, majd minden elsötétült előtte.

2013. január 27., vasárnap

Forró Sóhajok 4. fejezet 2.rész

A nap fényesen sütött be az ablakon, mikor magához tért. Golf szobájában találta magát, de a kinti világ mit sem változott. Kitakarózott, felhúzta a pólóját és a kötés ugyanott volt, mint legutóbb és a bal karja is be volt kötözve. Akkor nemcsak álom volt.

Fel akart kelni, de a fájdalom ismét belé hasított, mégsem akart megállni, bár lassan, de mégis felült és az ágy szélére csúszott. Még mindig forgott vele a világ. Szólni akart a fiúnak, de annyira száraz volt a torka, hogy egyetlen hang sem jött ki a torkán.

Erőt vett magán és felállt, hogy bemehessen a fürdőszobába. Még mindig szédült és lüktetett a feje. Kézmosás közben megszédült és a mosdókagylóban kapaszkodott meg. Hallotta, ahogy az ereiben csörgedezik a vér.

- Jan! - hallottam meg Golf hangját.

- A fürdőben vagyok. - válaszolt erőtlenül.

Mikor a fiú belépett hozzá, megijedt. Éppen a fejét rázogatta, hogy kitisztuljon kicsit. A gyógyszerek teljesen elkábították és küzdött a talpon maradásért. Nagy nehezen odasétált hozzá és ahogy erejéből telt, átölelte.

- Még nagyon gyenge vagy! Pihenned kellene! - simogatta meg a fejét Golf.

Jan reszketni kezdett a karjaiban és kereste magában a szavakat hogyan is kérdezhetne rá arra, hogy ami az éjjel köztük történt a parkolóházban igaz volt-e. Forró könnyek csorogtak le az arcán és imádkozott, hogy igaz legyen és nemcsak álmodta az egészet.

- Gyere, visszaviszlek az ágyba. - simított végig a hátán.

- A múlt éjjel... igaz, hogy mi.... - hebegte a könnyeit nyelve.

- A parkolóházban találtalak meg tiszta véresen. A hátamon hoztalak haza. - válaszolta.

- Nem történt semmi? - kérdezte kikerekedett szemekkel a lány.

- Egy csókon kívül semmi.

Nem hitt a fülének. Az egészet ismét csak álmodta volna? Hülyén érezte magát, hogy megkérdezte, hisz gondolhatta volna, hogy semmi sem történt közöttük. A következő pillanatban a fiú a karjait a nyakába tette és a feneke alá nyúlt, hogy az ölébe vehesse, majd elindultak az ágy felé.

Egyre jobban reszketett a fiú karjaiban, de akkor is meg kell tudnia hogyan érez iránta. Mikor az ágyhoz értek a fiú egészen a karjaiban tartotta, míg le nem fektette és ő is rá nem feküdt, hogy ne kelljen őt megmozdítania.

Lassan húzódott el a lánytól, hogy mélyen magába szívhassa az illatát. Meglepődött, mikor a lány szélesebbre tárta lábait, hogy még jobban érezhesse őt és feljebb is emelte a csípőjét. Nagyot nyelt. Még sosem volt ilyen közel ahhoz, hogy felrúgja az ígéretét, miszerint esküvő vagy eljegyzés előtt nem fekszik le senkivel, de most vágyott a lányra és mindennél jobban magáévá akarta tenni.

A lány felnyögött, mikor keményen meredező férfiasságát hozzápréselte. Képtelen volt tovább várni. Valahányszor közelebb csúszott, ugyanazt a választ kapta, a lány hátravetette a fejét és kéjesen felnyögött, már amennyire fekvő helyzetben megtehette.

Vággyal teli szemekkel néztek egymásra és néhány röpke másodperc után a lány összeérintette a szájukat, majd visszahajtotta fejét a párnára. Golf erősen küzdött az őt hatalmába kerítő vággyal és nagyon koncentrálnia kellett, hogy nehogy elgyengüljön.

Tudta, ha megadja magát és enged a vágynak, nem éri be néhány csókkal. Ez így nem lesz jó! Akarja a lányt, de már azzal is veszélyezteti, hogy rajta fekszik, hisz a hasán lévő seb szétnyílhat ismét. Ezt nem engedheti meg. Ismét mocorogni kezdett, megőrjítve ezzel mindkettejüket.

- Golf. - lehelte vággyal teli hangon a lány.

- Biztos ezt akarod? - kérdezte remegő hanggal az utolsó csepp önuralmával.

Jan csak bólintott és elmosolyodott. Golf nagyot nyelt. Ha elkezdik, nincs megállás. Az a kevés önuralma, ami még maradt vészesen fogyott. A lány beharapta az alsó ajkát és visszatartott egy újabb nyögést, mikor a fiú ismét megmozdult kicsit.

Golf lehunyta a szemeit és nagyot sóhajtott, de ideje sem volt gondolkodni, mert megérezte a lány ajkait a sajátján. Először kicsit habozva viszonozta a csókot és mikor engedett volna, a lány akkor feküdt vissza a párnára. Élesen szedte a levegőt és próbálta magát visszafogni, de ekkor csókot lehelt a lány az ajkaira, majd ismét elvált tőle.

Összeszorította a fogait és felszisszent, mikor a lány újra megcsókolta, majd eltávolodott tőle. A francba az önuralommal, ő akarja a lányt, itt és most! Egyetlen pillanatig sem gondolkodott, csak vadul és éhesen vette birtokba a lány száját, nyelvével végignyalt alsó ajkán, hogy bebocsátást nyerjen és mikor résnyire nyitotta a száját, kihasználta a lehetőséget és átcsúsztatta a szájába.

Néhány perc múlva elvált a lánytól, levette a felsőjét és visszatért hozzá, hogy ismét megcsókolja. Mivel a lányon egy hosszú hálóingen és egy bugyin kívül nem volt semmi, feltolta a ruhadarabot a hasáig, majd ismét felült, hogy lehúzhassa a bugyiját és letolhassa a nadrágját, hogy lerúghassa a földre.

A szekrényhez hajolt és előkotort belőle valamit. Nem teketóriázott, azonnal feltépte a is csomagot és néhány mozdulattal felhelyezte merevségére, majd visszatért a lányhoz és befészkelte magát a combjai közé. Egy apró csók után a bejáratához vezette keménységét, miközben finoman derekára fonta a karjait, hogy megtarthassa és a lány a csípőjére kulcsolta a lábait.

Visszadőltek az ágyra és megcsókolta, mikor belé hatolt. Kicsit megállt, hogy kiélvezzék az első lökést és a lány hozzászokjon a méretéhez, majd kihúzódott belőle, hogy egy újabb lökéssel ismét belé hatolhasson, aztán ismét.

Teljesen elmerültek egymásban, oly annyira, hogy meg sem hallották, mikor valaki csengetett az ajtónál, csak a kiabálásra figyeltek fel. Golf gyorsan feltápászkodott és felöltözött, mikor felismerte a hangot. Segített a lánynak felöltözni, de elfelejtette felvenni a felsőjét, mivel nem emlékezett hová is dobta.

2013. január 26., szombat

Forró Sóhajok 4. fejezet 1.rész

Szótlanul és mosolyogva sétáltak egymás mellett, egyikük sem tudta hogy viselkedjen a másikkal, hisz mindkettejük számára új volt ez a helyzet. Jan-nek azért, mert a fiú nem a szerelme, Golf-nak pedig az a gyengédség, amit nem olyan régen tőle kapott és az emlékei, amikben szeretik egymást.

Míg Golf az utcán nézelődött, Jan a földet nézte és hagyta, hogy vezesse. Megőrült a gondolattól, hogy csak a képzelete szüleménye volt az egész. Meleg könnycsepp futott végig az arcán. El kell felejtenie a fiút és csak barátként kell rátekintenie.

- Mi a baj? - állt meg váratlanul Golf és húzta őt közelebb.

- Semmi. - nézett könnyes szemekkel a fiúra.

Ujjaival gyengéden végigsimított az arcán, letörölve arcáról a könnycseppeket. Képtelen uralkodni magán és olyan közel hajol a lányhoz, ahogy csak tud. Ajkaik súrolják egymást. Hajszálra voltak attól, hogy megcsókolhassák egymást.

- Pichaya! - üdvözölte őt egy másik férfi.

- Yamapi! - tette ugyanezt a fiú is.

A férfi odament hozzájuk és a fiú vállára tette a kezét, Jan ekkor látta idejét annak, hogy néhány lépést tegyen meg, egyedül hagyva őket. Golf rajta tartotta a szemét. Még mindig nem hitte el, hogy alig kezdődött el közöttük valami és máris vége is van. Szemeivel alaposan feltérképezte a környéket.

Nem messze tőlük meglátta a parkolóházat, ahová befutott a fiúk elől, hogy elrejtőzhessen, de Golf pontosan tudta, hogy hol van. Hála az előtte lévő estének, mikor a temetőben úgy voltak együtt, hogy semmit sem tudtak egymásról, egészen addig míg a vérébe nem kóstolt, majd mikor ismét megcsókolták egymást, a fiú összekeverte szájában a vérüket.

Ahogy azok az ajkak követelőzőn, mégis gyengéden csókolták őt és a keze, ami egyetlen pillanatig sem hagyta el közben újabb könnyeket csaltak a szemébe, mikor emlékeztette magát, hogy többé nem történhet meg vagy ami még rosszabb, hogy talán meg sem történtek.

Akkor miért vannak a nyakán a foltok és az elmúlt pár napban szerzett apró pontszerű sebek, amiket nem hagyott beforrni? Akárhogy is kutatott az emlékeiben, minden azt sugallta és bizonyította, hogy ezek megtörténtek.

Nem gondolkodott, csak elindult a parkolóház felé. Egyedül akart lenni. Ugyanúgy futott, mint amikor előlük tette, de most nem foglalkozott azzal, hogy Golf követi-e, csak hagyta, hogy az emlékei vigyék.

Mikor a bejárathoz ért, megállt és kezeivel megérintette a falat. Meglátta saját magát, ahogy szorosan a falhoz tapadt és látta elfutni a két fiút, majd ő is futásnak eredt. A liftekhez futott és felment a harmadikra és elbújt.

- Tudom, hogy itt vagy! Gyere elő!

- Keress meg!

- Úgyis megtalállak!

Lejátszotta ugyanazt a jelenetet, amit együtt megéltek.  A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy valaki hátulról átöleli és egy másik falhoz viszi, majd nekinyomja. Mikor megfordult, Golf állt előtte. Néhány másodpercig mélyen egymás szemébe néztek, majd egymásnak estek.

Egyik csók követte a másikat, és mire észbe kaptak, már a földön feküdtek és simogatták egymást, miközben a csók csak néhány pillanatra szakadt meg.

- Ne.... Ne itt.... - lehelte a lány a csókok között.

- De.... itt... - suttogta a fiú, mielőtt újra birtokba vette a lány száját.

Küzdött a sírással, de képtelen volt megállni. A szívét tépő fájdalom erősebbnek bizonyult. Megadta magát és halkan zokogni kezdett. Régen fojtogatta a torkát már ennyire. Golf végig a fal másik oldalán volt és hallgatta a lány szívszorító zokogását.

A lány emlékei előtte is lejátszódtak azzal a különbséggel, hogy az ő szemszögéből is. Pontosan ugyanazt érezte, amit akkor. Bár csak nemrég találkoztak, abban biztos volt, hogy szerelmes Jan-be és nem akarja elengedni. Egy puffanást hallott. Jan nekivetette magát a falnak és lassan lecsúszott a földre.

Végül nem bírta tovább, felállt és odament a lányhoz, de ő már nem zokogott, csak élesen szedte a levegőt résnyire nyitott ajkain, szemei csukva voltak és időnként fájdalmasan nyöszörgött. Gyorsan letelepedett vele szemben és akkor látta meg a hasán lévő vérfoltot és a bal karjából szivárgó vért.

Finoman rázogatni kezdte a lányt, de nem reagált rá.

- Jan, kérlek nyisd ki a szemed! - simogatta az arcát kétségbeesetten. - Nézz rám!

A hangsúlytól Jan kinyitotta a szemeit és a fiúra nézett. Nem akart hinni a szemének. A fiú tényleg ott volt vele és őt szólítgatta, pont ugyanúgy, ahogy előző este a szobájában, mikor az öccse elbájolta. A szája sebes volt és néhány csepp vére is kiserkent.

- Golf? - suttogta alig hallhatóan.

- Én vagyok. - mosolygott rá a fiú.

Azzal a kevés erejével, ami még maradt, átölelte a fiút és cirógatta a nyakát, hogy megnyugodhasson és ez sikerült is. Hagyta, hogy az érzelmei vezessék, kicsit eltávolodott a fiú épp csak annyira, hogy szájuk egyetlen hajszálnyira legyen egymásra, majd összeérintette őket.

Golf egyetlen pillanatig sem lepődött meg, csak szorosan tartotta a lányt a karjaiban és a csókra koncentrált. Pontosan olyan volt, mint az emlékeiben. Már nagyon hiányzott neki és ezt azóta érezte, hogy a lány odaszaladt hozzá és megcsókolta.

Akarta a lányt, pont úgy, ahogy a temetőben és legutóbb ugyanitt. Egyik karját a lány derekára fonta, hogy megtudja tartani, a másikkal a pólója alá nyúlt és simogatni kezdte a melleit. A csók egyre követelőzőbb lett, de a gyengédsége mit sem változott.

Néhány perccel később teljesen meztelenek voltak és a lány az ölében ült, keze pedig a férfiasságán simított végig őrjítően lassan. Az érzéstől belenyögött a lány szájába. A következő pillanatban megragadta a lányt és lassan magára csúsztatta, alsó ajkát beharapta, mikor teljes hosszában felemésztette őt.

Vággyal teli szemekkel nézte a lányt, mikor ajkaik elszakadtak egymástól, de a hangjukat képtelenek voltak visszafogni. Minden egyes lökésnél egyre hangosabban nyögtek fel. Jan érezve a vég közeledtét, a fiú ajkaira tapadt és belenyögött a csókba, mikor elélvezett és Golf sem tett másképp, beleélvezett a lány reszkető testébe.

Beletelt egy kis időbe, míg mindketten vissza tudták nyerni az irányítást a lélegzetük felett. Nehezen váltak el egymástól. Már majdnem elaludtak, mikor a parkolóházban a lift elindult lefelé és a zajára riadtak fel. Olyan gyorsan öltöztek fel, ahogy csak tudtak.

- Fel tudsz állni? - kérdezte tőle Golf.

- Azt hiszem. - válaszolta, mikor megpróbált felállni, de majdnem összeesett.

Golf szó nélkül felkapta a hátára és elindultak. Még halványan érzékelte, ahogy bemennek a liftbe, majd három emelet után kiszállnak és tovább indulnak, de ahogy kiértek a parkolóházból, minden elsötétült előtte.

2013. január 13., vasárnap

Forró Sóhajok 3. fejezet

Már világos volt, mikor felébredt az ágyban. Jól esően sóhajtott, de mikor a hasára akart fordulni, hatalmas fájdalom nyílalt a gerincébe. Fájdalmasan felszisszenve fordult vissza a hátára és akkor jutott el a tudatáig, hogy egyedül van az ágyban.

Mikor kitakarózott, meglátta a fehér bő pólót és a kényelmes szabadidő nadrágot magán. Mikor próbált felkelni, ismét ott volt a fájdalom. A hasához kapott és miután óvatosan felhúzta a pólót, meglátta a hasa bal oldalán a kötést.

Mi a fene? Hogy került a hasára a kötés és miért van átvérezve? Egyáltalán hol van Golf? Óvatosan feltápászkodott az ágyról és az ablakhoz ment, de azt álmaiban sem gondolta volna mit lát. Mintha egy másik világban lenne, ahol a gépek tartanak mindent az irányításuk alatt.

A következő pillanatban három férfi lépett be a szobába. Lefagyott a látottaktól.

- Látom felébredt. Jól aludt? - kérdezte az egyikük.

Jan csak kérdően tudott rájuk nézni, hisz egyáltalán nem értette mi történt. Ilyen sokáig aludt volna vagy csak álom lett volna az egész? Az nem lehet! Az ablak visszatükröződésében látta a lila foltokat a nyakán, amit Golf hagyott rajta a múlt éjjel a parkolóházban.

- Jöjjön, feküdjön le, hogy elláthassuk a sebét. - kérte egy másik férfi.

Engedelmesen elindult az ágy felé, óvatosan lefeküdt a hátára és gyengéden felhúzta a pólóját a melléig, hogy könnyen a sebéhez férjenek. A három férfi közül a második, aki kérte, hogy feküdjön le odahajolt, finoman eltávolította a kötést. Letörölte egy fertőtlenítő folyadékkal, majd újabb kötést tett a sebre.

- Meg is vagyunk. - mondta a férfi.

- Doki.... - kezdte el a lány.

- Igen? - nézett rá újra a férfi.

- Nem tudja hol van Golf? - kérdezte.

- Éppen az utcán van. Hamarosan önért jön. - válaszolta.

- Láthatnám?

A három férfi segített neki felállni és együtt elindultak kifelé, miután rásegítették a cipőit. Az újra testébe nyilalló fájdalom miatt csak lassan sétált az orvosok mellett. Néhány hosszú perc után megpillantotta a fiút. Fekete ruhában volt, rajta szemüveg és rövid volt a haja.



Ez még mindig az a Golf, akit ő szeret? Mi a fene történt? Mi az igazság? A fiú céltudatosan sétált feléjük és mikor odaért, Jan megcsókolta, aztán átölelte. Már nagyon hiányzott neki, de attól volt a legboldogabb, hogy ugyanúgy visszacsókolt, ahogy tegnap este is.

- Jobban vagy? - kérdezte a lánytól.

- Igen. - mosolyodott el Jan a fiú kérdésére.

- A sebe már nem vérzik és már fel tudott kelni. - mondta a doki.

- Köszönöm. - suttogta a férfinek Golf.

Miután lazítottak az ölelésen, a fiú megfogta a lány kezét, ujjaikat összefűzte és úgy indultak el vissza a ház felé. Ahelyett, hogy befordultak volna, inkább tovább mentek és egy labor félében kötöttek ki. Néhány ember érkezett abba a szobába, ahová Golf vitte néhány perccel ezelőtt.

- Alany neve: Ismeretlen. Neme: Nő. Kora: 25 év.

- Kérem válaszoljon a kérdésekre! - szólalt meg az egyik férfi. - Neve?

- Jan Hatcher. - válaszolta.

Mindannyian meghökkentek. - Azt mondta Hatcher?

Jan csak bólintani tudott. Folyton csak arra kereste a választ hogyan változhatott ekkorát a világ egyetlen éjszaka alatt. Órákon keresztül faggatták, de mindig csak ugyanazokat a válaszokat kapták. Semmi olyat nem tudott mondani, ami hasznos lett volna számukra. A fiú egy pohár meleg vért adott a kezébe, amit az utolsó cseppig kiivott.

Alig néhány másodperc múlva a kínzó fejfájása és a testébe szüntelenül nyilalló fájdalom megszűnt, érzékei kiélesedtek és béke járta át. A dokik sietve rohantak be hozzá, hogy ellenőrizzék a sebét, de fal fehérré váltak, mikor leszedték a kötést. A seb begyógyult.

- Elég a játszadozásból! Ki vagy valójában? - kérte számon a fiú.

- Golf, én vagyok az, Jan. - válaszolta.

- Mi közöd van hozzám?

- Hogyhogy mi? Szeretjük egymást! - mondta könnyekkel küszködve.

- Bizonyítsd be! - követelte Golf hitetlenül.

- Néhány napja találkoztunk éjszaka a temetőben. Vágytunk egymásra és a kőasztalon szeretkeztünk. Tegnap volt a kihívás napja és te elkaptál a parkolóházban, aztán este, miután Mike hazavitt hozzátok. Egész éjszaka csak egymással foglalkoztunk. - mondta könnyeit törölgetve.

Mindannyian türelmesen végighallgatták a lány mondókáját, de egyikük sem akart hinni, egy embert kivéve és az Golf volt. Ok nélkül nem csókol meg egy ember egy másikat és abban a csókban benne volt a szenvedély és gyengédség is. Még többet kell megtudnia!

- Honnan tudjam, hogy igazat mondasz? - kérdezte dühösen.

- Csak nézz bele az emlékeimbe! - kiabálta Jan.

A fiú meg is tette. Intett az orvosoknak, akik hoztak néhány aranyszínű fejpántot, egyiket a lányra, a másikat rá helyezték. Nem hitt a szemének. A lánynak igaza volt. Végignézte az összes emlékét, ami hozzákötheti. Szerelmet és szenvedélyt látott bennük. 

Alig hogy levették róluk őket, a fiú más szemmel nézett a lányra. Jan jól ismerte ezt a pillantást. Azokban a gyönyörű barna szemekben ugyanaz a melegség ült, mint amit Golf-tól megszokott. Szerette volna megcsókolni és feloldódni az ölelésében, de félt, hogy mit reagálna szerelme, így távol maradt.

Golf zavarodottnak érezte magát. Olyan volt, mintha átélte volna az emlékeket és a részévé váltak volna. Minden egyes pillanatra emlékezett. Kérdően nézett a lányra, majd az orvosokra. Nem engedheti, hogy elválasszák tőle a lányt és ezért bármit megtett volna. Ajkaihoz emelte a kezét és visszaemlékezett a csókra.

- Pichaya úrfi, az ön munkája véget ért. - szakította félbe az egyik orvos.

- Szeretném a gondját viselni. - szólalt meg váratlanul.

- Biztosan vállalja érte a felelősséget? - kérdezte egy másik.

- Igen! Szeretném, ha hozzám tartozna. - válaszolta.

- Rendben, a hölgyet az ön őrizetére bízzuk. - felelte az első.

Golf és Jan boldogok voltak. Végre együtt lehetnek. Bár nem mutatta, úgy érezte, hogy a szíve menten kiugrik a mellkasából és legszívesebben táncra perdült volna, de az nem lett volna helyes, inkább megfogta a lány kezét, kivezette az épületből és tovább sétáltak az utcán.

2013. január 12., szombat

Forró Sóhajok 2.fejezet 2.rész

Vacsora után a szokásos klubba a Bloodlust-ba mentek be. A hangulat a tetőfokán volt, a táncoló tömeg szinte önkívületben mozgott egyszerre zene ütemére. A két lány nevetgélve folytatta az útját egészen a bárpultig, ahol kikértek egy üveg tequilát sóval, citrommal és néhány üveg sört, majd csatlakoztak a nem messze lévő néhány családtagjukhoz az egyik közeli asztalnál.

Bár Jan nem mondta, de észrevétlenül folyton csak Golf-ot kereste reménykedve abban, hogy valahol ott van vagy később ő is eljön. Nem is kellett sokat keresgélnie, ugyanis a bárral szemben az egyik asztalnál ott ült a fiú az öccsével és a bandáikkal.

A srácok melletti asztalnál ült Jason, Christian, Sebastian és még néhány srác. Azonnal összenéztek Lucy-val és elindultak a táncparkett felé, megállva a két asztal közelében és táncolni kezdtek. Jason rögtön Jan-hez simult és együtt kezdtek el mozogni a zenére.

Néhány forró tánccal később a két fiú bandája mellettük kötött ki és ámulva figyelték a jól mulató csapatot. Jan váratlanul kiszállt a csapatból és a bárpulthoz ment, hogy kérjen egy különleges koktélt és leült a pulthoz.

Miután nagyot kortyolt az italból, lehunyta a szemét, hogy élvezhesse az ízét, amiből tisztán kivette a vérét, ami a koktél alapanya. Letette a még tele poharat a pultra és megfordult. Ekkor látta meg a vele szemben lévő asztalnál az őt vágyakozóan néző Golf-ot egyedül.



Igyekezett nem a fiúra koncentrálni és figyelmét a többiekre fordította, de azok a vágyakozó szemek nem hagyták. Arra lett figyelmes, hogy valaki leül mellé és megszólítja, miután kért egy üveg sört magának.

- Te miért nem bulizol? - kérdezte a mellette ülő.

Mikor felé fordult, kikerekedtek a szemei. Golf öccse, Mike ült mellette és próbálta becserkészni. Elmosolyodott és magában elfogadta a kihívást, de finoman éreztette vele, hogy foglalt.

- Megszomjaztam. - válaszolta a fiúnak, aztán a szájához emelte a poharat és belekortyolt.

- Mike vagyok. - mutatkozott be a lánynak.

- Jan. - tette ugyanezt és mikor a szemeibe nézett hevesen kezdett verni a szíve.

Mike édes volt és nem cáfolta meg a viselkedésével ezt a megállapítását, csak fokozatosan próbálta magához édesgetni. Nagyon jól elszórakoztak egészen addig, amíg a fiúk számára rivális banda be nem lépett a klubba.

- Basszus! - szólalt meg a srác, mikor a bejárat felé nézett és fejével a bátyjának intett.


Golf szemei azonnal kikerekedtek és azonnal átrohant hozzájuk a bárpulthoz, majd félrehívta öccsét, hogy ne lássák a lány velük van.

- Mi a frászt keres itt Takashi? - kérdezte Mike bátyjától.

- Nem tudom, de nem jelent jót! - válaszolta testvérének Golf. - Elrendezem, te addig vidd ki Jan-t!

- És maradjak ki a balhéból? - ellenkezett Mike.

- Ha neki baja esik, végünk! - förmedt rá a fiúra az idősebb.

Míg Mike Takashi-n tartotta a szemét, Golf odasurrant a lányhoz, mélyen a szemébe nézett és lágyan összeérintette ajkaikat. Semmit sem kellett mondania, hisz tudta, hogy minden szót hallott, amit öccsével váltottak.

A csók rövid volt, mégis elegendő ahhoz, hogy vágyjanak egymásra. Ha nem lenne most ez a helyzet, megragadná a lány csuklóját, felkeresnék azt a legközelebbi helyet, ahol biztonságban lehetnek és folytatnák ott, ahol néhány órája a parkolóházban abbahagyták.

Nehezen, de elvált a lánytól és a férfi felé ment, de mielőtt odaért volna még utoljára hátra pillantott. Épp akkor sietettek ki Mike-al a hátsó kijáraton és egészen egy nagy házig meg sem álltak. Mikor körülnézett, nem hitt a szemének. Alig egy utcával voltak lentebb attól, amelyikben ők laktak.

Eközben Golf a saját és öccse bandájával a Takashi-nak nevezett férfihez siettek, hogy megakadályozzák az esetleges balhé kialakulást.

- Takashi! - üdvözölte Golf.

- Golf! - tette ugyanezt a férfi.

- Takashi! - halott meg egy ismerős hangot a háta mögül a fiú. - Mi szél hozott?

- A Kihívás napja. Szeretném megismerni a vérvonal örökösét. - válaszolta a férfi.

Jason csatlakozott hozzájuk, a Hatcher vérvonalból, hogy megakadályozza közöttük az esetleges szóváltás véresebb kimenetelét és intett a fiúnak, hogy nyugodtan távozhatnak, majd ő megoldja. Ő is bólintott és elindultak a kijárat felé.

Egy gyors búcsúzás után hazarohant. Mikor a "Szerelem szobánál" járt, meghallotta öccse és szerelme hangját. Kezét a kilincsre tette és mikor benyitott, lefagyott a látványtól. Mike épp a lányt próbálta elcsábítani. Amikor a lány felemelte a fejét, könnyeket látott a szemeiben és ebből tudta, hogy nagyon ellenére van, amit a fiatalabb fiú tenni akar vele. Bevágta maga mögött az ajtót és az ágyhoz sietett.

- Mi a francot csinálsz? - kérdezte Golf dühösen.

- Bocs, azt hittem végeztél vele. - mondta Mike meglepetten.

- Megcsókoltam! - üvöltötte az idősebb fiú.

A fiatalabb bátyja arckifejezéséből tudta, hogy ezúttal túl ment a határon. Ordított róla, hogy ez a lány sokkal többet jelent neki, mint bármelyik eddigi, akiket sikerült elcsábítani tőle és eszébe jutott, hogy nem adta meg magát bármivel is próbálkozott.

Néhány pillanatig elnézte az idegesen kapkodó Golf-ot, aki próbálta megnyugtatni a lányt, de ő csak elhúzódott tőle. 

- Mit csináltál vele? - kérdezte kétségbeesetten az idősebb.

- Elbájoltam, hogy engedjen. - válaszolta zavartan.

Golf leült a lánnyal szembe, egyik kezét a tarkójára tette, a másikkal az arcát simogatta, közelebb húzódott és gyengéden összeérintette a szájukat. Jan ugyan habozva, de válaszolt az ismerős csókra, de nem mozdult meg és nem ölelte át a fiút közben.

Mikor elváltak ajkaik, a fiú mélyen a szemeibe nézett.

- Nézz rám! - kérte lágy hangon a lányt és ő meg is tette. Ekkor realizálódott benne, hogy szerelme szólítja.

Mikor magához tért, jobb kezét a fiú tarkójára tette és magához húzta egy csókra. Golf elmosolyodott, még sosem örült ennyire egy ilyen reakciónak, hisz már kezdte feladni, hogy a lány végül megadja magát az öccsének vagy elhidegül tőle, de nem ez történt.

Olyan szenvedéllyel csókolták egymást, hogy szinte lángot vetett az ágy. Mindketten feltérdeltek és olyan szorosan ölelték egymást, hogy muszáj volt megszakítani a csókot, hogy levegőhöz jussanak. Amikor ajkai levándoroltak a szerelme nyakára, ő végre jólesően felsóhajtott.

Jobb keze a fiú ágyékához vándorolt és gyengéden végigsimított kínzó keménységén, válaszul hangosan felnyögött a nyakánál és egyik kezét becsúsztatta a bugyijába, ujjaival pedig belé hatolt. Annyira egymásba merültek, hogy észre sem vették a még mindig őket bámuló Mike-ot.

Golf hamar megszabadult nadrágjával együtt az alsójától és a lány bugyiját is levette, majd az ölébe csúsztatta és újra ajkaira tapadt. 

- Aaaaahhhh.... - nyögte, miközben hátravetette fejét, mikor a lány teljes hosszában felemésztette őt.

Élesen szedte a levegőt összeszorított fogain keresztül és alig várta a következő lökést, de ekkor megérezte a lány puha ajkait a nyakán és a fogait, amik gyengéden a bőrébe mélyedtek. Leírhatatlanul jó érzés volt, mikor a lány nyelvével az apró sebeket bökdöste, hogy még többet ihasson a véréből, ő pedig mozogni kezdett alatta.

Mielőtt elhagyták volna azok az éhes ajkak a nyakát, nyelvével őrjítően finoman lezárta a sebeket és még nagyobb szenvedéllyel tértek vissza az övére és egy követelőző nyelv kért bebocsátást a szájába.
Nemsokkal később Jan lelökte őt az ágyra, kényelmesebben elhelyezkedett rajta és mozogni kezdett. 

- Mike.... - felnyögött. - Kifelé!

A fiú csalódottan ment át a szomszédos szobába, ők pedig folytatták tovább, amit elkezdtek. Jan eszeveszett tempót kezdett diktálni, ami már szinte vadító volt és alig bírt magával, de nem tudott magának parancsolni. Egyetlen mozdulattal maga alá vonta és keményebben hatolt belé.

Néhány perc múlva reszketve élveztek el mindketten. Erőtlenül zuhant az alatta pihegő lányra és próbált megnyugodni. Jó ideig mást sem csináltak, csak pihentek és hosszan csókolták egymást. Odakint lassan minden lecsendesedett és mikor minden visszatért a megszokott kerékvágásba, Golf felkönyökölt és úgy gyönyörködött kedvesében.

Halvány mosoly ült a lány szája sarkában, válaszul ő is  elmosolyodott. Lehajolt hozzá, hogy összeérintse ajkaikat és mikor csók közben gyengéden simogatták egymást, ő újra megkeményedett benne. Mikor Jan zöld utat adott neki, ismét mozogni kezdett, de ezúttal lassan és gyengéden, hogy minden pillanatát kiélvezhessék.