2012. november 22., csütörtök

Forró Sóhajok 2.fejezet 1.rész

Másnap reggel jó kedvűen ébredt. Boldogan nyújtózott egyet az ágyában és elmosolyodott, amikor visszagondolt a múlt éjjelre, amit a fiúval töltött. Kevésbé zavarta a tény, hogy egy idegen srácnak hagyta, hogy a magáévá tegye. Vajon azt a feliratot a tükrön zuhanyzás után csak álmodta? Nem bírta ki, hogy meg ne bizonyosodjon róla. Kipattant az ágyából, besietett a fürdőbe és rálehelt a tükörre, a felirat pedig megjelent rajta. Tehát mégsem álmodta. Elsimította a haját a nyakából, hogy megnézze a sebet, de az már begyógyult és a helyén csak két apró halvány lila foltocska maradt.

Ismét elmosolyodott. Megnyitotta a csapot és lehajolt, hogy megmoshassa az arcát. Miközben az arcát törölgette, arra gondolt, meg kell keresnie Golf-ot, és újra átélni vele a tegnapi forró éjszakát. Ujjaival finoman végigsimított ajkain, mikor azokra a csókokra gondolt, amiket a fiútól kapott. Észre sem vette, hogy Lucy ment be hozzá és őt figyeli, de ahogy teltek a másodpercek, máris rájött a furcsa viselkedésének okára.


- Jó reggelt. - köszöntötte Lucy.

- Jó reggelt. - tette ő is ugyanezt.

- Hogy aludtál? - érdeklődött huncut mosollyal a szája szélén.

- Nagyon jól. - mondta, miután beharapta alsó ajkát.

- Úristen! Te bepasiztál! - mondta Lucy, miközben odament hozzá és átölelte. - Na és milyen?

- Ő..... - hebegte zavarában.

- Teljesen belezúgtál, igaz? - kacsintott rá Jan-re.

Képtelen volt válaszolni, helyette inkább elpirult és ezzel mindent elárult menyasszonyának. Lucy már nagyon aggódott amiatt, hogy Justin négy évvel ezelőtti halála teljesen bekebelezi életének további részét, de most már nem kell, hisz minden jel szerint nem magányosan, hanem egy fiúval töltötte az éjszakát és már azt is sejtette, hogy nemcsak beszélgettek. Úgy látszott, minden a helyére került és Jan életében lévő űr is betöltődni látszott.

- Ne felejtsd el, hogy nemsokára kezdődik Kihívás napja. - emlékeztette őt Lucy.

- Az ma este van? - csodálkozott rá Jan.

- Más terveid voltak estére? - nézett rá kérdően.

- Csak szerettem volna megkeresni! - sóhajtotta.

- Emiatt nem kell aggódnod, mert Lucian nemcsak a vérvonalainkra terjesztette ki a felhívást. Jönnek a szövetségesek is.

- Hogy jön ehhez Golf? - értetlenkedett Jan.

- Úgy, hogy az egyik szövetségesünk középső fia. - mondta nevetve.

Jan is elmosolyodott. Úgy látja majd Golf-ot, hogy nem kell tűvé tennie érte az egész várost. Csak remélte, hogy ő is benne lesz az őt üldözők között, ezzel lehetőséget kapva arra, hogy ugyanott folytassák, ahol az este. Pontosabban hajnalban abbahagyták.

Az órák gyorsan teltek és mire feleszméltek, már kora este volt, de még mindig világos.

Jan és Lucy  városba mentek, hogy végre kezdődhessen a Kihívás napja. Mikor kiszálltak a kocsiból az egyik üzlet előtt, két másik állt a szemben lévő oldalon. Alaposan megfigyelték őket és szemei kikerekedtek, mikor meglátta közöttük Golf-ot. Nyugodt tempóban mentek be az egyik üzletbe, ahol megittak valamit, majd miután kimentek, összenéztek és futni kezdett.


Golf és egy másik fiú is azonnal megindult utána. Biztosra vette, hogy ők is részt vesznek a mai programban. Úgy rohant, mintha az életéért küzdene. Megállt néhány pillanatra, hogy gondolkodjon egy kicsit. Sietve nézett körbe, majd elindult az egyik parkolóház felé. Gondosan figyelte merre futhat, végül beszállt az egyik liftbe és felment a harmadikra, hogy ott várhassa be Golf-ékat.

A két fiú vállvetve futott egymás ellen. Golf jól tudta merre kell keresni a lányt, így mikor szétváltak, azonnal a parkolóházba futott. Kicsit gyorsított a tempón és nem sokba telt, míg felszaladt a harmadikra, ahol megállt, körülnézett, majd lassan sétálni kezdett.

- Tudom, hogy itt vagy! Gyere elő! - próbálta csalogatni a lányt.

- Keress meg! - válaszolt vissza.

- Úgyis megtalállak! - mondta Golf.

Jan közben óvatosan lopózott és minden érzékét bevetette, hogy tudja, a fiú merre jár, persze igyekezett minél észrevétlenebb maradni. Elbújt az egyik falnál, mikor alig pár méterre meglátta Golf-ot. Még levegőt is alig mert venni, de tovább kell mennie, ha nem akarja, hogy ilyen könnyen elkapja. Néhány pillanat múlva óvatosan kinézett a fal mögül, a fiút sehol sem látta. Tudta, hogy a közelben van, mégis meg kell kockáztatnia, hogy kilép és elindul.

Pont akkor lépett ki a fal mögül, amikor Golf visszaért. 


A fiú nem hitt a szemének. Tényleg Jan volt, akit kergetett. Meredten figyelték egymást, majd a lány váratlanul elindult, ő pedig utána. Nem számolták hány emeleten át szaladtak. Muszáj elkapnia a lányt legalább egy pillanatra, hogy lophasson tőle egy csókot, ám amikor belegondolt, rájött, hogy annyival nem érné be. Tett egy gyors kitérőt egy rövidebb úton, hogy a lány elé kerüljön.

Jan megállt és egy falhoz hátrált, mikor észrevette, hogy a fiú eltűnt. Pihennie kell, még a végén túlságosan is kihajtja magát és akkor könnyen elkapják. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy valaki hátulról átöleli és egy másik falhoz viszi, majd nekinyomja. Mikor megfordult, Golf állt előtte. Néhány másodpercig mélyen egymás szemébe néztek, majd egymásnak estek.

Egyik csók követte a másikat, és mire észbe kaptak, már a földön feküdtek. Simogatták egymást, miközben a csók csak néhány pillanatra szakadt meg.

- Ne.... Ne itt.... - lehelte a lány a csókok között.

- De.... itt... - suttogta a fiú, mielőtt újra birtokba vette a lány száját.

Vadul vetkőztették egymást. Golf mélyebbre fészkelte magát a lány combjai között és egy kemény lökéssel belé hatolt. Mindketten hangosan belenyögtek a csókba. Mivel nem sok idejük volt, míg a másik fiú rájuk talál. Gyorsított a tempón, de még nem akart elélvezni, ezért mielőtt elöntötte volna a megkönnyebbülés, megállt.

Megszabadította a lányt a szájától, ajkaival a nyakát kényeztette fogaival rásegítve, de nem harapta meg. Vágya sürgetőbb volt a szomjúságánál. Vett egy nagy levegőt és kifújta, de még mielőtt megszólalhatott volna, a lány elhallgattatta őt a szájával. Biztos megunta a várakozást. Ahogy nyelve behatolt a szájába és finoman masszírozta az övét, ismét mozogni kezdett, először lassan, majd egyre gyorsabban.

Jan szorosan ölelte magához Golf-ot, mikor reszketve elélvezett a fiú karjaiban, majd a fiú is követte őt. Még mindig csókolták egymást, úgy próbáltak megnyugodni. A fiú csak akkor eresztette el a száját, mikor kihúzódott belőle és öltözni kezdtek, hisz egy parkolóban nem lenne jó, ha elaludnának. A temető biztonságosabb volt múlt éjjel. Miután felöltöztek, átölelték egymást. Nem akarták, hogy vége szakadjon az együttlétüknek, de az éjszaka még csak most kezdődött el, nekik pedig még dolguk van.

- Elkaptál. - suttogta a fiúnak.

- Már megkaptam a jutalmam. - incselkedett vele fiú, mielőtt újra rányomta a száját a lányéra.

Néhány röpke perc múlva Golf megszakította a csókot és visszabújtak a falhoz.

- Mi az? - kérdezte a lány.

- A francba! Mike megtalált. - válaszolta Golf.

- Mike? - nézett rá kérdően.

- Az öcsém.  suttogta. - Elterelem a figyelmét, míg te kislisszolsz!

Jan futásnak eredt, Golf pedig az öccse felé futott. A lehető legrövidebb úton jutott ki a parkolóházból és szaladt végig az utcákon az egyik salátázóig, ahol összefutott Lucy-val. Nem kellett semmit sem mondania, mert a lilás folt, amit a fiú hagyott a nyakán elárulta. Boldogan ült le menyasszonya mellé vacsorázni, de az éjszakának még mindig nem volt vége, bár nem volt mitől tartania, hiszen családja a közelben volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése