2013. január 13., vasárnap

Forró Sóhajok 3. fejezet

Már világos volt, mikor felébredt az ágyban. Jól esően sóhajtott, de mikor a hasára akart fordulni, hatalmas fájdalom nyílalt a gerincébe. Fájdalmasan felszisszenve fordult vissza a hátára és akkor jutott el a tudatáig, hogy egyedül van az ágyban.

Mikor kitakarózott, meglátta a fehér bő pólót és a kényelmes szabadidő nadrágot magán. Mikor próbált felkelni, ismét ott volt a fájdalom. A hasához kapott és miután óvatosan felhúzta a pólót, meglátta a hasa bal oldalán a kötést.

Mi a fene? Hogy került a hasára a kötés és miért van átvérezve? Egyáltalán hol van Golf? Óvatosan feltápászkodott az ágyról és az ablakhoz ment, de azt álmaiban sem gondolta volna mit lát. Mintha egy másik világban lenne, ahol a gépek tartanak mindent az irányításuk alatt.

A következő pillanatban három férfi lépett be a szobába. Lefagyott a látottaktól.

- Látom felébredt. Jól aludt? - kérdezte az egyikük.

Jan csak kérdően tudott rájuk nézni, hisz egyáltalán nem értette mi történt. Ilyen sokáig aludt volna vagy csak álom lett volna az egész? Az nem lehet! Az ablak visszatükröződésében látta a lila foltokat a nyakán, amit Golf hagyott rajta a múlt éjjel a parkolóházban.

- Jöjjön, feküdjön le, hogy elláthassuk a sebét. - kérte egy másik férfi.

Engedelmesen elindult az ágy felé, óvatosan lefeküdt a hátára és gyengéden felhúzta a pólóját a melléig, hogy könnyen a sebéhez férjenek. A három férfi közül a második, aki kérte, hogy feküdjön le odahajolt, finoman eltávolította a kötést. Letörölte egy fertőtlenítő folyadékkal, majd újabb kötést tett a sebre.

- Meg is vagyunk. - mondta a férfi.

- Doki.... - kezdte el a lány.

- Igen? - nézett rá újra a férfi.

- Nem tudja hol van Golf? - kérdezte.

- Éppen az utcán van. Hamarosan önért jön. - válaszolta.

- Láthatnám?

A három férfi segített neki felállni és együtt elindultak kifelé, miután rásegítették a cipőit. Az újra testébe nyilalló fájdalom miatt csak lassan sétált az orvosok mellett. Néhány hosszú perc után megpillantotta a fiút. Fekete ruhában volt, rajta szemüveg és rövid volt a haja.



Ez még mindig az a Golf, akit ő szeret? Mi a fene történt? Mi az igazság? A fiú céltudatosan sétált feléjük és mikor odaért, Jan megcsókolta, aztán átölelte. Már nagyon hiányzott neki, de attól volt a legboldogabb, hogy ugyanúgy visszacsókolt, ahogy tegnap este is.

- Jobban vagy? - kérdezte a lánytól.

- Igen. - mosolyodott el Jan a fiú kérdésére.

- A sebe már nem vérzik és már fel tudott kelni. - mondta a doki.

- Köszönöm. - suttogta a férfinek Golf.

Miután lazítottak az ölelésen, a fiú megfogta a lány kezét, ujjaikat összefűzte és úgy indultak el vissza a ház felé. Ahelyett, hogy befordultak volna, inkább tovább mentek és egy labor félében kötöttek ki. Néhány ember érkezett abba a szobába, ahová Golf vitte néhány perccel ezelőtt.

- Alany neve: Ismeretlen. Neme: Nő. Kora: 25 év.

- Kérem válaszoljon a kérdésekre! - szólalt meg az egyik férfi. - Neve?

- Jan Hatcher. - válaszolta.

Mindannyian meghökkentek. - Azt mondta Hatcher?

Jan csak bólintani tudott. Folyton csak arra kereste a választ hogyan változhatott ekkorát a világ egyetlen éjszaka alatt. Órákon keresztül faggatták, de mindig csak ugyanazokat a válaszokat kapták. Semmi olyat nem tudott mondani, ami hasznos lett volna számukra. A fiú egy pohár meleg vért adott a kezébe, amit az utolsó cseppig kiivott.

Alig néhány másodperc múlva a kínzó fejfájása és a testébe szüntelenül nyilalló fájdalom megszűnt, érzékei kiélesedtek és béke járta át. A dokik sietve rohantak be hozzá, hogy ellenőrizzék a sebét, de fal fehérré váltak, mikor leszedték a kötést. A seb begyógyult.

- Elég a játszadozásból! Ki vagy valójában? - kérte számon a fiú.

- Golf, én vagyok az, Jan. - válaszolta.

- Mi közöd van hozzám?

- Hogyhogy mi? Szeretjük egymást! - mondta könnyekkel küszködve.

- Bizonyítsd be! - követelte Golf hitetlenül.

- Néhány napja találkoztunk éjszaka a temetőben. Vágytunk egymásra és a kőasztalon szeretkeztünk. Tegnap volt a kihívás napja és te elkaptál a parkolóházban, aztán este, miután Mike hazavitt hozzátok. Egész éjszaka csak egymással foglalkoztunk. - mondta könnyeit törölgetve.

Mindannyian türelmesen végighallgatták a lány mondókáját, de egyikük sem akart hinni, egy embert kivéve és az Golf volt. Ok nélkül nem csókol meg egy ember egy másikat és abban a csókban benne volt a szenvedély és gyengédség is. Még többet kell megtudnia!

- Honnan tudjam, hogy igazat mondasz? - kérdezte dühösen.

- Csak nézz bele az emlékeimbe! - kiabálta Jan.

A fiú meg is tette. Intett az orvosoknak, akik hoztak néhány aranyszínű fejpántot, egyiket a lányra, a másikat rá helyezték. Nem hitt a szemének. A lánynak igaza volt. Végignézte az összes emlékét, ami hozzákötheti. Szerelmet és szenvedélyt látott bennük. 

Alig hogy levették róluk őket, a fiú más szemmel nézett a lányra. Jan jól ismerte ezt a pillantást. Azokban a gyönyörű barna szemekben ugyanaz a melegség ült, mint amit Golf-tól megszokott. Szerette volna megcsókolni és feloldódni az ölelésében, de félt, hogy mit reagálna szerelme, így távol maradt.

Golf zavarodottnak érezte magát. Olyan volt, mintha átélte volna az emlékeket és a részévé váltak volna. Minden egyes pillanatra emlékezett. Kérdően nézett a lányra, majd az orvosokra. Nem engedheti, hogy elválasszák tőle a lányt és ezért bármit megtett volna. Ajkaihoz emelte a kezét és visszaemlékezett a csókra.

- Pichaya úrfi, az ön munkája véget ért. - szakította félbe az egyik orvos.

- Szeretném a gondját viselni. - szólalt meg váratlanul.

- Biztosan vállalja érte a felelősséget? - kérdezte egy másik.

- Igen! Szeretném, ha hozzám tartozna. - válaszolta.

- Rendben, a hölgyet az ön őrizetére bízzuk. - felelte az első.

Golf és Jan boldogok voltak. Végre együtt lehetnek. Bár nem mutatta, úgy érezte, hogy a szíve menten kiugrik a mellkasából és legszívesebben táncra perdült volna, de az nem lett volna helyes, inkább megfogta a lány kezét, kivezette az épületből és tovább sétáltak az utcán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése