Mikor kitakarózott, meglátta a fehér bő pólót és a kényelmes szabadidő nadrágot magán. Mikor próbált felkelni, ismét ott volt a fájdalom. A hasához kapott és miután óvatosan felhúzta a pólót, meglátta a hasa bal oldalán a kötést.
Mi a fene? Hogy került a hasára a kötés és miért van átvérezve? Egyáltalán hol van Golf? Óvatosan feltápászkodott az ágyról és az ablakhoz ment, de azt álmaiban sem gondolta volna mit lát. Mintha egy másik világban lenne, ahol a gépek tartanak mindent az irányításuk alatt.
A következő pillanatban három férfi lépett be a szobába. Lefagyott a látottaktól.
- Látom felébredt. Jól aludt? - kérdezte az egyikük.
Jan csak kérdően tudott rájuk nézni, hisz egyáltalán nem értette mi történt. Ilyen sokáig aludt volna vagy csak álom lett volna az egész? Az nem lehet! Az ablak visszatükröződésében látta a lila foltokat a nyakán, amit Golf hagyott rajta a múlt éjjel a parkolóházban.
- Jöjjön, feküdjön le, hogy elláthassuk a sebét. - kérte egy másik férfi.
Engedelmesen elindult az ágy felé, óvatosan lefeküdt a hátára és gyengéden felhúzta a pólóját a melléig, hogy könnyen a sebéhez férjenek. A három férfi közül a második, aki kérte, hogy feküdjön le odahajolt, finoman eltávolította a kötést. Letörölte egy fertőtlenítő folyadékkal, majd újabb kötést tett a sebre.
- Meg is vagyunk. - mondta a férfi.
- Doki.... - kezdte el a lány.
- Igen? - nézett rá újra a férfi.
- Nem tudja hol van Golf? - kérdezte.
- Éppen az utcán van. Hamarosan önért jön. - válaszolta.
- Láthatnám?
A három férfi segített neki felállni és együtt elindultak kifelé, miután rásegítették a cipőit. Az újra testébe nyilalló fájdalom miatt csak lassan sétált az orvosok mellett. Néhány hosszú perc után megpillantotta a fiút. Fekete ruhában volt, rajta szemüveg és rövid volt a haja.
Ez még mindig az a Golf, akit ő szeret? Mi a fene történt? Mi az igazság? A fiú céltudatosan sétált feléjük és mikor odaért, Jan megcsókolta, aztán átölelte. Már nagyon hiányzott neki, de attól volt a legboldogabb, hogy ugyanúgy visszacsókolt, ahogy tegnap este is.
- Jobban vagy? - kérdezte a lánytól.
- Igen. - mosolyodott el Jan a fiú kérdésére.
- A sebe már nem vérzik és már fel tudott kelni. - mondta a doki.
- Köszönöm. - suttogta a férfinek Golf.
Miután lazítottak az ölelésen, a fiú megfogta a lány kezét, ujjaikat összefűzte és úgy indultak el vissza a ház felé. Ahelyett, hogy befordultak volna, inkább tovább mentek és egy labor félében kötöttek ki. Néhány ember érkezett abba a szobába, ahová Golf vitte néhány perccel ezelőtt.
- Alany neve: Ismeretlen. Neme: Nő. Kora: 25 év.
- Kérem válaszoljon a kérdésekre! - szólalt meg az egyik férfi. - Neve?
- Jan Hatcher. - válaszolta.
Mindannyian meghökkentek. - Azt mondta Hatcher?
Jan csak bólintani tudott. Folyton csak arra kereste a választ hogyan változhatott ekkorát a világ egyetlen éjszaka alatt. Órákon keresztül faggatták, de mindig csak ugyanazokat a válaszokat kapták. Semmi olyat nem tudott mondani, ami hasznos lett volna számukra. A fiú egy pohár meleg vért adott a kezébe, amit az utolsó cseppig kiivott.
Alig néhány másodperc múlva a kínzó fejfájása és a testébe szüntelenül nyilalló fájdalom megszűnt, érzékei kiélesedtek és béke járta át. A dokik sietve rohantak be hozzá, hogy ellenőrizzék a sebét, de fal fehérré váltak, mikor leszedték a kötést. A seb begyógyult.
- Elég a játszadozásból! Ki vagy valójában? - kérte számon a fiú.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése